Az automatizálás a negyedik ipari forradalom (Ipar 4.0) innovációja, mely a 20. század második felében felgyorsult információ- és kommunikációtechnológia (IKT) hozadéka. Az önvezető autók kérdésköre rendkívül újszerű és szerteágazó, ebből adódóan a technológiával kapcsolatos szakmai és fogyasztói ismeretek is korlátozottak, számos esetben ellentmondásosak. Az automatizált megoldásokat vizsgálva különbséget kell tennünk automata, vagyis előre programozott, algoritmusok mentén működő rendszerek, és autonóm, öntanuló, önálló döntéshozatalra képes technológiák között (Csonka–Csiszár, 2017).

 

 

A mesterséges intelligencia etikája a technológiával kapcsolatos morális kérdéseket vizsgáló tudományterület azon része, mely az MI-alapú robotokra és más mesterséges intelligenciával felruházott entitásokra specializálódott (Winter et al., 2016). A területet feloszthatjuk roboetikára (roboethics), mely alatt az MI-gépekkel kapcsolatos emberi viselkedés vizsgálata értendő (ember-gép interakció, gépek elfogadása és szerepe társadalmunkban), valamint gépi etikára (machine etics), amely a mesterséges intelligencia döntéseivel, azok morális alapjaival foglalkozik (mi alapján dönt a gép az emberéletekről) (Holstein, 2017; Karnouskos, 2018; Trappl, 2016). Az önvezetőjármű-fejlesztés mindkét terület szükségességét felerősítette, a téma komplexitása pedig megköveteli, hogy különböző tudományterületek képviselői (mérnökök, filozófusok, pszichológusok, jogászok és közgazdászok) együttesen dolgozzanak a jövő közlekedésének átalakításán. Az elmúlt években – a közúti tesztelések növekedését követően – az önvezető autók több, halálos végkifejletű balesetben is érintettek voltak (UBER – kerékpáros gázolása [URL4]). Fontos kiemelni, hogy a technológia jelenlegi hiányosságai mellett a humán vezető jelenléte elengedhetetlen, hiszen feladata a hasonló balesetek elkerülése. Ehhez folyamatos készenléti állapot, éberség szükséges, amely a tesztvezető számára hosszabb távon rendkívüli mentális megterhelést jelent. A közelmúlt balesetei a jogi (Ki felelős a történtekért?) dilemmák előtérbe helyezése mellett az MI-döntéshozatal morális hátterét vizsgáló kutatások (Hogyan döntsön a gép?) jelentőségét is felerősítették.

Az MI által hozott döntések mögött álló algoritmusok erkölcsi szabályrendszerét (annak tisztázatlanságát) számos kutató vizsgálja (Borenstein et al., 2019; Nyholm, 2018). A technológia legnagyobb kihívása, hogy az MI-döntéshozatal során olyan végkifejletek definiálása szükséges, amelyeket korábban az embernek (járművezetőknek, forgalomban részt vevő személyeknek) kellett meghozni, illetve számos esetben (váratlan forgalmi szituációk során) a véletlenek formáltak.

 

A Moral Machine kutatás eredményei arra mutatnak rá, hogy az önvezető autók­nak utilitarista elvek, illetve az élőlények értékbecslése mentén szükséges döntéseket hozni. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy a megközelítés valóban közelebb viszi-e a döntéshozókat (például: MI-fejlesztőket) a társadalom számára optimális, morálisan elfogadható döntési algoritmus kidolgozásához (egyáltalán létezik-e ilyen)? Az eredményekkel kapcsolatban három dilemmára hívjuk fel a figyelmet.

 

 

Alapvető morálfilozófiai kérdés, hogy egyáltalán átruházhatjuk-e a mesterséges intelligencia részére az emberélettel kapcsolatos döntéseket? Ezzel olyan döntési helyzettel szembesítjük a gépeket, amelyeket a humán járművezetők sem racionális döntési mechanizmusok alapján értékelnek, a balesetek, valamint azok végkifejlete többnyire a véletlen folytán következnek be. Lehetséges, hogy a racionális döntéshozatal nem az élőlények „értékbecslésén” keresztül valósulhat meg, és a gépeknek pusztán a Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozása (KRESZ) alapján, a veszteség minimalizálása mentén kellene döntéseket hoznia, a balesetben érintett személyek egyedi jellemzőit figyelmen kívül hagyva?

 

 

A Moral Machine eredményei hangsúlyozzák, hogy a válaszadók a haszonelvűséget kizárólag kívülállóként értékelik elfogadható döntési mechanizmusnak (Awad et al., 2018). Amennyiben érintetté válnak a forgalmi szituációban, az emocionális tényezők (szeretteink megóvása), valamint az önvédelem (egoizmus) kerül előtérbe, ez pedig a haszonelvűség széles körű elfogadhatóságát cáfolja. Az utilitarizmusalapú döntéshozatal ugyanakkor gazdasági szempontú aggályokat is felvet. Az önvezető autók melletti legfontosabb érv a közlekedésbiztonság növelése. Vajon hajlandó-e a fogyasztó olyan tartós fogyasztási cikk (jelen esetben személygépjármű) megvásárlására, mely feláldozza tulajdonosa életét abban az esetben is, ha olyan közlekedési baleset részesévé válik, melyet akár a közlekedési szabályokat is figyelmen kívül hagyva, de valamely elv mentén nagyobb társadalmi hasznossággal bíró egyének okoznak? Vélhetően ebben a felállásban az önvezető autók társadalmi fogadtatása jelentős akadályokba ütközne.

 

 

A kutatások ugyan kevéssé térnek ki a kérdéskörre, de az MI döntéshozatali elvek fejlesztése mellett legalább olyan fontos lehet a társadalom felkészítése a megváltozott mobilitási körülményekre. A közlekedési kultúra fejlesztésének kiemelt szerepe lehet a közlekedésbiztonság javításában, valamint az önvezető autók elfogadásában. Az automatizáció fejlesztésével a jármű irányítása során felmerülő emberi mulasztások lehetőségét minimalizáljuk, azonban a közlekedésben részt vevő további személyekben (gyalogos, motoros, kerékpáros stb.) rejlő közlekedésbiztonsági kockázat továbbra is fennáll. Ennek enyhítésében a KRESZ szabályainak szigorú betartása, valamint a szigorúbb ellenőrzések játszhatnak szerepet. A technológián túlmutató, de megoldást jelentő intézkedés lehet a mobilitási lehetőségek átalakítása (például: hagyományos járművek számára zónakorlátozások), melyek az önvezető járművek biztonságosabb működését segíthetik elő. Közvetett módon a mobilitási szükségletek átalakítása is (például távoktatás lehetősége, rugalmasabb munkafeltételek – eseti távmunka, lépcsőzetes munkakezdés stb.) hozzájárulhat a kiegyensúlyozottabb forgalomlefolyáshoz, ezáltal pedig a balesetet generáló forgalmi helyzetek minimalizálásához.

A szakirodalom egyre növekvő mértékben foglalkozik az automatizáció társadalmi-gazdasági hatásaival, melyek ugyancsak számos morális kérdést vetnek fel. Jelen tanulmányban a várhatóan leginkább érintett iparágakat, valamint az egyes területek esetében felmerülő morális dilemmákat ismertetjük. A gazdasági értékelés során az elmúlt években publikált (Clements et al., 2017; Fagnant–Kockelman, 2015; McEvoy, 2015; Hussain–Zeadally, 2018) folyóiratcikkek eredményeire támaszkodtunk, amelyek különböző prognózisokat mutatnak be a közeljövőre (2030) vonatkozóan. A kutatók általános álláspontja, hogy a magasabb szintű auto­matizáció pozitív gazdasági hatásokat generál a hatékonyság növekedése (például: termelés automatizációja) miatt, ugyanakkor számos területen veszteséggel vagy jelentős átszerveződéssel (például: munkafolyamatok, humánerőforrás iránti igény átalakulása) is számolhatunk.

 

 

Értelemszerűen az autóiparban várhatóak a legintenzívebb változások. Amennyiben a társadalom elfogadja az önvezető autók használatát, illetve a teljesen önvezető autók nem luxuscikként jelennek meg a piacon, a jelenleg korlátozott lehetőségekkel bíró társadalmi rétegek (például: mozgáskorlátozottak, jogosítvány nélküli utazók stb.) mobilitási lehetőségei is javulhatnak. A keresletet tovább erősítheti az is, ha az utazók a közeljövőben is elsősorban egyéni járműbirtoklás formájában veszik igénybe az (önvezető) autókat. Az automatizáció nagy nyertese lehet az IKT-szektor, amely az MI-alapú fejlesztésekhez szükséges know-how biztosításáért felel. A humán vezető csökkenő szerepköre miatt az utazás során használható digitális eszközök iránti igény is megnövekszik. Épp ezért, az IKT-szektor növekvő jelentőségének morális felelőssége kiemelendő. A túlzott digitális eszközhasználat esetében fennállhat annak a veszélye, hogy a virtuális léthez való ragaszkodás, az online platformhasználattól való függés erősödik a közeljövőben. Az áruszállítás területén fontos megoldást kínálnak az önvezető megoldások. A szektor globális szinten küzd a járművezető-hiánnyal, ugyanakkor, hosszú távon a technológia teljesen átveheti a humán vezető szerepét, ezáltal számos járművezető megélhetése veszélybe kerülhet. Felvetődik a kérdés, hogy a megváltozott piaci körülményeket hogyan kezelik majd a döntéshozók, a technológiai innováció másodlagos társadalmi következményeinek megoldására kínálnak-e lehetőséget? Ugyanez a probléma merül fel számos egyéb iparág esetében: a megnövekedett közlekedésbiztonság természetesen követendő célkitűzés, ugyanakkor a járműjavítás, valamint a közúti balesetekre specializálódott biztosítások és jogászok iránti igény is jelentős mértékben visszaeshet. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a jogászok szerepe az automatizáció átmeneti időszakában, a jogi háttér tisztázatlansága miatt felerősödhet. Jelentős szakértői átcsoportosítás várható az egészségügy, valamint a rendfenntartás területén is. A humán vezetői mulasztások (közlekedési szabálysértések – például ittas vezetés) csökkenése, majd teljes megszűnése a közlekedésrendészet szerepét csökkentheti, valamint büntetésekből származó bevételkiesést eredményezhet. Az önvezető autók térnyerésével a közúti balesetek miatt a sürgősségi betegellátást igénylők száma, a sérülések súlyossága is jelentősen visszaeshet, ebből adódóan az egészségügyi bevételek is csökkenhetnek. Az NHTSA (National Highway Traffic Safety Administration, az USA Nemzeti Közúti Közlekedésbiztonsági Hivatala) becslései alapján az USA-ban a motorbalesetek miatt bekövetkező kiadások kb. 20 milliárd dollár éves bevételt jelentenek a szektornak (Hussain–Zeadally, 2018). Pozitív hatás lehet azonban, hogy a sürgősségi betegellátásban részt vevő szakdolgozók átcsoportosításával az egészségügyi ellátórendszer hatékonysága növekedhet. Fontos morális dilemma lehet a szervdonorok kérdésköre. Az agyhalált kiváltó leggyakoribb okok között a közúti balesetek szerepelnek, így a balesetek jelentős mértékben befolyásolják a szervdonációs lehetőségeket. A közúti balesetek okozta halálesetek számának visszaszorításával tehát bizonyos gazdasági-társadalmi előnyöket is megszüntetünk. A jelenség mérlegelése az egyik legkritikusabb morális dilemma lehet a közeljövőben, természetesen orvostudományi innovációk révén (például: műszervek fejlesztése) a morális dilemma kiküszöbölhető. Ugyancsak sajátos terület az olajipar, amelynek közlekedési szerepe a (távolabbi) jövőben megszűnhet, köszönhetően az alternatív járműmeghajtások térnyerésének, amit az önvezető autók terjedése tovább erősíthet. Nyitott kérdés azonban, hogy az önvezető autók esetében pontosan milyen meghajtású járművekkel számolhatunk, azok felvetnek-e majd klímavédelmi aggályokat. A tercier szektorban érzékelhető hatások kiemelt példája lehet a turizmus. A komfortos, független mobilitást nyújtó önvezető autók hatására a turisztikai célú helyváltoztatások iránti igény jelentősen növekedhet, ugyanakkor a közúti közlekedésben tapasztalható problémák (torlódások) erősödhetnek, a szektor funkcionalitása pedig radikálisan átalakulhat. Az önvezető autó nem csupán helyváltoztatási eszközként, hanem komplex, akár turisztikai elemeket is tartalmazó szolgáltatáscsomagként szolgálhatja az utazókat. Az autók mozgó tárgyalótermek (MICE1-turizmus), éttermek vagy akár szálláshelyekként is funkcionálhatnak, a mesterségesintelligencia-alapú technológiai háttér pedig az utazók virtuális társa, információforrása lehet. Ezáltal az idegenvezetők, taxisofőrök jövőbeni szerepe, vagy akár a hop-on-hop-off jellegű városnézések iránti igény is megkérdőjeleződik. Felelősségteljes gépjárműhasználat nélkül pedig a túlturizmus (overtourism – túlzott turistaáradat) jelenség és a környezetszennyezés hatásai is fokozódhatnak. A gazdasági érdek és a társadalmi-környezeti fenntarthatóság közti egyensúly megtalálása a szektor elsődleges kihívása lehet a jövőben.

A tanulmány kettős céllal íródott: a szakirodalmi áttekintés segítségével az MI által vezérelt önvezető autók morális döntéshozatali dilemmáira, valamint az önvezető autók sarkalatos társadalmi-gazdasági következményeinek hátterére hívja fel a figyelmet. Láthattuk, hogy az önvezető autók terjedését a technológia kiforratlansága mellett a morális háttér tisztázatlansága is nagymértékben befolyásolhatja. A technológia széles körű terjedésének kétségkívül számos pozitív hatása lehet, ugyanakkor kérdéses, hogy az előnyök ellensúlyozzák-e az önvezető autók használatából eredő káros externáliákat. Az egymással szorosan összefonódó morális kérdéskörök, mint az emberélet értékbecslése, az utilitarizmus és a közlekedéskultúra szerepe az MI döntéshozatali mechanizmusokban vagy a társadalmi-gazdasági hatásokból adódó dilemmák (iparágak és hivatások megszűnése, iparági bevételek, társadalmi jelenségek átalakulása és fenntarthatósági kérdések) szociálpszichológiai, gazdasági és jogi vonatkozásokkal is bírnak, emiatt a jövőben interdiszciplináris kutatások lefolytatására lesz szükség. A társadalom intelligens eszközökhöz való viszonyának (roboetika) elemzése, az önvezető technológia elfogadását befolyásoló tényezők mélyreható feltárása (önvezető autók­ra specializálódott technológiaelfogadási modell fejlesztése) hozzájárulhat ahhoz, hogy a kormányzati és egyéb döntéshozó szervek (IKT-szektor és autóipari vállalatok, városfenntartás, közlekedéstervezés) a jelenlegi társadalmi rendszerhez illeszkedő morális (felelősségteljes használat megteremtése, széles körben elfogadható erkölcsi mechanizmus mentén működő gépek) és gazdasági (munkaerő-átképzés lehetőségeinek megtalálása, szektorok átalakítása) szempontból is elfogadható irányba tereljék az önvezető autók fejlesztését.

 

Az NKFIH-869-10/2019 számú projekt a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból biztosított támogatással, a Tématerületi Kiválósági Program finanszírozásában valósult meg.