Király Tibor, az MTA legidősebb tagja 2020. július 11-én tölti be 100. évét. A jubiláns maradandót alkotott a felsőoktatásban, a tudományszervezésben, valamint a bűnügyi tudományok szinte minden területén. Jelen tanulmány életművének azt a kiemelkedő értékét idézi fel, amikor a koncepciós perek lezárultával elsőként érvelt a tisztességes eljárás mellett.

 

 

Tibor Kiraly is the oldest member of the Hungarian Academy of Sciences. He will be 100 years old on the 11th July 2020. The jubilee has produced imperishable values in higher education, in organization of research, and in almost all fields of criminal sciences. The present study recalls the outstanding achievement of his life work that he firstly argued for institutionalizing fair procedure after the conclusion of shop-window trials.

 

 

 

 

 

A kriminológus számára Király Tibor munkássága óhatatlanul azt a kérdést veti fel, hogy van-e összefüggés az általa kifejtett tudományos tételek és a bűnözés valósága, annak alakulása között. Ő maga büntetőjog-tudományi – főleg, de távolról sem kizárólagosan processzuális – keretek között végezte eddigi kutatásait. A közhatalmi tevékenység és a bűnözés közötti kapcsolat behatóbb vizsgálata a legutóbbi évtizedekben került előtérbe (Gönczöl et al., 2006, 597–708.), így az eljárási igazságosság szerepe és jelentősége a megelőzésben a kriminológia számára is fontossá vált (Tyler, 2003). Meggyőző érvek, sőt, adatok támasztják alá, hogy ez az érték befolyásolja az embereknek a jogalkalmazáshoz való viszonyulását, ezáltal pedig normakövető magatartásukat is. Ilyen megközelítésben egyértelműen kijelenthető: Király professzornak a tisztességes eljárás követelményeiről következetesen vallott nézetei prevenciós szempontból is irányadók. Kétségtelen tény, hogy nem Király Tibor dolgozta ki a garanciális szabályokat, tartalmuk kibontásában, helyes értelmezésük és alkalmazásuk meghatározásában azonban jelentősen gazdagította az elmélet és a gyakorlat tudástárát. Példaképpen említhetők az ártatlanság vélelméről írt gondolatai (Király, 1958). Ebben a tisztelgő írásban az univerzális értékek melletti tudósi és emberi kiállását emeljük ki, annak hangsúlyozása mellett, hogy érvei a jogfejlődés szempontjából sajnálatosnak nevezhető módon ma is aktuálisak, követendők. Király Tibor már akkor – a rendszerváltozást jóval megelőző években – egyértelműen állást foglalt a törvények uralmán alapuló büntető igazságszolgáltatás mellett, amikor ez egyáltalában nem volt magától értetődő. Ma már a tisztességes eljárás elvei a maguk közvetlenségében általánosan elfogadottak, de azok tényleges megvalósulása a kifejtendők szerint igencsak problematikus. Ezért is szükséges rámutatni a büntetőjog-tudomány kiemelkedő képviselőjének, Király Tibornak az eljárási igazságosság alapjait jogi oldalról megerősítő tudományos teljesítményére.

 

 

A kontroll-kriminológia új szempontjainak előtérbe kerülése óhatatlanul ráirányította a figyelmet az állam és az önkormányzatok szerveinek magatartására, a terheltekhez és másokhoz való viszonyulására. A kereteket döntően az eljárási normák határozzák meg. Ha tehát a közhatalom és az emberek közötti interakciónak a bűnözés kezelése körében jelentőséget tulajdonítunk – márpedig ez a helyzet –, akkor a processzuális szabályok és azok alkalmazása rendkívül fontossá válik. Azt lehet mondani, hogy a tisztességes büntető igazságszolgáltatás még az anyagi igazság megállapításának követelményét is felülírja. Ahogyan azt a magyar Alkotmánybíróság kifejtette:

 

 

Nehéz, sőt megalapozottan nem is lehet cáfolni azt, amit az ünnepelt a büntetőeljárás céljaként meghatározott. Eszerint az nem más, mint az igazság megállapítása, de a mondottak szerint nem bármi áron (Király, 1972, 139.). A valóság leképezése az ítéletben egyesek szerint nem lehet abszolút mérce, az igazság nem mindenkinek ugyanazt jelenti. Ebben az írásban inkább a kijelentés második felével, az eljárási garanciák kérdésével foglalkozunk.

 

 

Azt a következtetést, hogy Király Tibor nem a hatóságok és a bíróságok megismerő tevékenységét korlátozó tényezők visszaszorítása útján látta megvalósíthatónak az anyagi igazság feltárását célzó eljárás sikerét, már az 1962-ben megjelent munkájában is teljesen világossá tette. A védelem és a védő a büntetőügyekben címmel megjelent könyvében éppen a tisztességes eljárás fontos követelményei­vel foglalkozik. Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy az 1956-ot követő, számos esetben enyhén szólva is kétséges törvényességű perek többségének lezárását követően szükségessé vált a konszolidált szocializmus büntetőeljárásának szabályozása. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Király Tibornak a korábbi jogtipráshoz köze lett volna. Ellenkezőleg, az általa képviselt értékek kifejtése egyértelmű állásfoglalást jelentett a garanciákat sokszor nélkülöző jogalkalmazással szemben.

 

 

A tisztességes eljárás ezen elvi követelménye visszatérő téma Király Tibor műveiben. Már 1958-ban részletesen kifejtette álláspontját a vélelem természetét és jelentőségét illetően. Ez utóbbival kapcsolatban az akkori szocialista hatalomgyakorláshoz kötődő egyes ellenvéleményekkel szemben nagyon határozottan leszögezte: „A szocialista jog nem dobálhatja ki az ablakon a demokratikus intézményeket és elveket azzal a felkiáltással, hogy liberális szaguk van. Ilyen eljárással az egész büntető eljárási jogot meg lehetne fosztani mostani demokratikus és ezzel szocialista jellegétől is.” (Király, 1958, 280.)

 

 

Mint a fentiekből kitűnik, a jubiláns a koncepciós perek utolsó hullámaival egy időben már felemelte szavát a jogállamiság, a tisztességes eljárás, a kínvallatás tilalma mellett. Elévülhetetlen érdeme, hogy ezek az örök érvényű igazságok újra visszakerültek a magyar jogi közgondolkodásba. Ezek olyan értékek, amelyeket minden jogászi generációnak illik emlékezetébe vésni, ahogy azt is, hogy Király Tibor milyen nagy szolgálatot tett a magyar jogi közgondolkodásnak.