Eötvös Loránd egykori rektori beszédében (1891) a következőket mondta: „A tudománynak éppen úgy életföltétele a fényűzés, mint a művészetnek; […] Szükségletét nem lehet és nem szabad a takarékos államháztartásnak rendes mértéke szerint kiszabni.” (Eötvös, 1891)

Szent-Györgyi Albert figyelmeztetett arra, hogy az alap- (felfedező) kutatást végző szakembernek nem lehet szokványos kutatási tervet készíteni, amely szerint évről évre kell vázolni a tervezett munkákat, illetve a várt eredményt. Az USA-ban is konfliktusa származott ebből az álláspontjából, és egy ideig egyáltalán nem kapott állami támogatást (Mandl, 2019).

James Watson és Francis Crick, amikor a Nature-ben (1953) egy rövid cikkben véglegesen tisztázták, hogy az örökítőanyag (genom, DNS, dezoxiribonukleinsav) a nukleinsav, a Nobel-díjas dolgozatuk címe egyszerűen az volt, hogy A nukleinsavak molekuláris szerkezete. Erre a címre, illetve témára manapság aligha kapnának állami támogatást. Mintegy húsz évet kellett várni arra, hogy a nagy felfedezésből használható témát faragjunk. Amikor a restrikciós endonukleáz enzimeket felfedezték (Arber–Dussoix, 1962), egyszerre nyilvánvalóvá vált, hogy az örökítőanyagot hasítani, illetve más formában kombinálni lehet. Ezzel lehetővé vált a biotechnológia mint tudományos irányzat.