A szintézis során többek között megállapítottuk, hogy akár a rotációs, akár a folyamatos legeltetés esetében a legeltetett gyepek éves szinten nettó szénmegkötők. Ugyanakkor például a kaszálás vagy a legeltetés felhagyása nettó kibocsátást (szénveszteséget) eredményezhet. Az ökoszisztéma-léptékű szén-dioxid-csere, illetve a szénfelvétel két jelentős és ellentétes irányú folyamat: az állatok, a növényzet és a talaj légzésének, illetve a növényzet fotoszintézisének, tehát a bruttó primer produkciónak az éves különbsége. Gyepek esetében szénmegkötésről akkor beszélhetünk, ha a szén végső soron a talajban akkumulálódott (fás szárú vegetáció hiányában a szén raktára elsősorban a talaj). A nettó felvétel erősen függ az abiotikus paraméterektől, így például a megfelelő csapadékellátottságtól. Hazánkban legalább évi 500 mm csapadékra van szükség ahhoz, hogy a gyep­ökoszisztéma nettó több szenet kössön meg, mint amennyit kibocsát. A nettó felvétel továbbá erősen függ a besugárzás mennyiségétől, a hőösszegtől, a páratartalomtól, de a kezelések jellegétől és azok intenzitásától is. Ökoszisztéma-léptékű szén-dioxid-forgalmi vizsgálatok hazánkban csak Bugac, Szurdokpüspöki, illetve a Hegyhátsál mellett lévő gyepek esetében történtek (MTA – Szent István Egyetem Növényökológiai Kutatócsoport, Eötvös Loránd Tudományegyetem Meteorológiai Tanszék). A bugaci kutatásaink tapasztalatai alapján, a vizsgált szürkemarha-legelő szénfelvétele évente közel egy tonna volt hektáronként (2011–2013). A kaszáló ezzel szemben közel ugyanennyit bocsátott ki, a kaszálást követő jelentős ökoszisztéma-légzés és alacsony szénfelvétel miatt (Koncz et al., 2017). Az eltérő kezelések mellett a legeltetés intenzitása szintén jelentősen befolyásolja a szénfelvételt. Se az alul, se a túllegeltetés nem kedvez az éves nettó szénfelvételnek.

Az optimálisan beállított legelési intenzitás mellett ismert, hogy a gyepek szénmegkötése felülvetéssel, öntözéssel vagy éppen trágyázással tovább növelhető (Conant et al., 2017). Az arra alkalmas gyepek pillangósokkal történő felülvetése akár 600 kg-mal képes növelni évente és hektáronként a talaj széntartalmát (Conant et al., 2017). A pillangósok közé tartozó lóherefajokkal történő felülvetés nemcsak a talaj szén-, hanem nitrogéntartalmának növekedéséhez, illetve az állatok jobb tápanyagellátásához is hozzájárul. Sőt, a mélyen gyökerező lóherefajok a gyep szárazságrezisztenciáját is növelik. A gyepek pillangósokkal történő felülvetése tehát egy igazi win-win-win klímastabilizációs technológia. Fontos, hogy a talajok magas szervesszéntartalma nemcsak az üvegházhatású gázok mérlege, hanem a talaj víz- és tápanyag-gazdálkodásának szempontjából is kedvező. Az arra alkalmas helyeken az öntözés is hozzájárul a produkció, így a szénmegkötés növeléséhez, de sok helyen ez nem valósítható meg. Ezzel szemben a tájszintű vízgazdálkodás reálisabb megoldás, így például kisebb patakok visszaduzzasztásával a talajvízszint depressziója a vizes élőhelyeket övező gyepek esetében is csökkenthető. (A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnál éppen egy ilyen komplex élőhely-rekonstrukciót hajtunk végre a Hajta mentén.) Természetesen a vizes élőhelyeken jelentős a szerves anyagok bomlásából eredő metánkibocsátás, akárcsak a kérődzők fermentációs folyamatai során, de ez utóbbi kibocsátás az élelmiszer-ellátás velejárója. Tény, hogy egy közép-európai tartású tejhasznosítású marha évente 58 kg metánt bocsát ki, amely 2000 kg szén-dioxid-egyenérték kibocsátásnak felel meg. Ennyi szén-dioxidot egy 100 km-en 8 liter üzemanyagot fogyasztó autó a Budapest és Peking közti táv megtétele alatt produkál. Ennek a szén-dioxidnak a lekötéséhez két és fél focipályányi természetközeli gyepre van szükség. A metanogenezis, tehát a kérődzés során termelt metán mennyiségének szabályozása, csökkentése a klímaváltozás mitigációjának szempontjából kézenfekvőnek tűnik ugyan, de a folyamat sikeressége kétségbe vonható. A marhák antibiotikummal, halogénekkel, ionofórokkal történő kezelése átmenetileg csökkenti ugyan a kibocsátást, de egyrészt rezisztencia alakulhat ki a kezelésekkel szemben, másrészt ezen anyagok előállítása során is keletkeznek üvegházhatású gázok. Harmadrészt az ember megjelenése előtt a kérődzők metánkibocsátása jelentősebb volt, mint napjainkban. Ezért sem feltétlenül az állati eredetű metanogenezis csökkentése az elsődleges megoldás. (Ettől még tény, hogy a metánkibocsátás egy kurrens probléma, és ebből a szempontból lényegtelen, hogy mi volt a múltban.) A szénmérlegen túl mindazonáltal nélkülözhetetlen, hogy lehetőség szerint a farmok teljes üvegházhatású gáz mérlegét felmérjük, és ezen keresztül értékeljük és támogassuk a különböző gyep- és legelőgazdálkodási formákat.

Az ország első farmszintű üvegházgáz-mérlegének elkészítésekor azt találtuk, hogy az extenzív legeltetésre alapozott gazdálkodás lehet klímabarát, mert a farm (a legelő, kaszáló és a téli szállásból álló rendszer) üvegházgáz-mérlege, csapadékos évben nettó megkötő volt (1,3 t CO2-egyenérték ha–1 év–1) (Koncz et al., 2017). Az 1. ábrán a farmszintű üvegházgáz-mérleg évenkénti alakulása látható. A legelő szén-dioxid-felvétele képes volt kompenzálni az állatok (~600 db szürkemarha), a trágya és a talaj szén-dioxid-egyenértékben kifejezett üvegházhatású gáz kibocsátását, illetve a kaszáló szén-dioxid-veszteségét is. Az ökoszisztéma-léptékű szén-dioxid-forgalommérés folyamatos volt 2011 és 2013 között, az egymás mellett elhelyezkedő legelt és kaszált mintaterületen két mikrometeorológiai állomás segítségével. A laterális fluxusokat szintén napi bontásban követtük nyomon. A talaj metán- és dinitrogén-oxid-kibocsátását, illetve számos olyan háttérváltozót (levélfelületi index, biomassza, talajlégzés, cönológiai paraméterek), amely a fluxusok irányának és nagyságának értelmezésében segített 56 terepi nap során kampánymérésekkel követtük nyomon.

 

A fluxusok mérésére, illetve a mért rendszer határainak rögzítésére, egységesítésére szükség van, mert a különböző technológiák klímaváltozásban betöltött szerepe csak így, holisztikusan értelmezhető. A mért fluxusok és a rendszerhatárok különbözősége, a kevés számú vizsgálat, és adott esetben a különböző érdekek mentén történő kutatások miatt jelenleg éles vita folyik arról, hogy a bio- vagy az intenzív gazdálkodásra, illetve a fű- vagy a gabonaalapú tartásra (grass vs grain-fed) alapozott hústermelés jár-e együtt fajlagosan alacsonyabb gázkibocsátással (Garnett et al., 2017)?! Végső soron a döntéshozók, illetve a lakosság kezében van a választás lehetősége, de nem egyszerű a helyzet. Egy-egy termék vásárlása, illetve egy-egy agrártevékenység támogatása, ösztönzése nemcsak az egész termékláncra, de a gyepek szénmegkötésére, így klímánkra is kihat.

A Portugesse Carbon Fund keretében például a szén-dioxid-kvóták kereskedelméből befolyó összegből finanszírozzák azokat a legelőgazdálkodási tevékenységeket, amelyek bizonyítottan hozzájárulnak a nettó szénmegkötés növeléséhez. A legelők pillangósokkal történő felülvetése során ebben a projektben így hektáronkét évente 5 tonna szén-dioxidot kötöttek meg. A programban tízezer farmer vett részt, közel 40 ezer hektáron végezték el a felülvetést, amely a portugál mezőgazdasági területek 4%-át érintette. A gazdáknak a területalapú támogatás és a zöldesítés mellett ez többletkifizetést eredményezett. Egy másik példa az a FAO által kidolgozott program, amely a fejlődő országokban járulhat hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése mellett a produkció növeléséhez. A program a szén-dioxid-kvóta piacán keresztül a tejágazat kistermelői számára nyújt támogatást a fejlődő országokban, amennyiben bizonyítottan kibocsátáscsökkentő technológiákat alkalmaznak. Fontos, hogy a termelés volumene például energiabarát eszközök használatával növekedhet. Olyan mechanizmusokra van tehát szükség, amelyek a mitigáció mellett a termelékenységnövekedést is ösztönzik.

Sok minden vitatható: a támogatások létjogosultsága, a döntéshozók és a fogyasztók felelőssége, a mérések reprezentativitása stb. Egy azonban bizonyos: a talajok csendes szénakkumulációját sok szempontból érdemes fenntartani.