A Színházi nevelési és színházpedagógiai kézikönyv címmel 2017 őszén megjelent kötetben a hazai alkalmazott színházi műfajokról, a színházi nevelés és színház-pedagógia egészére kiterjedő, 2017 során zajlott kutatás és a kutatáshoz kapcsolódó egyeztetési folyamat eredményeiről számoltunk be. A projektben kiindulásként a Színházi nevelési programok kézikönyve által javasolt alapfogalmakat használtuk. A kutatást és a szakmai egyeztetési folyamatot az InSite Drama koordinálta. Az alkalmazott színház a színházi eseménnyel és a színházi eszköztárral is dolgozik. A művészi eszközöket rendhagyó módon alkalmazza a kihívást jelentő (szociális/etikai) problémák körbejárása során. Vállalkozásaiban szociálisan érzékeny, társadalmi aktivitásra ösztönző, etikailag elkötelezett. A programok témái illeszkednek egyfajta hiánydramaturgiához: olyan jelenségek válnak aktuálisan és korunkra jellemzően színházi alapanyaggá, amelyek színpadi térbe emelésükkel tükrözik az értékvesztettséget, a társadalom anómiás állapotait, a perifériára szorult létezést, egyéni krízist. A színházi nevelési tevékenységek alapvetően két csoportra oszthatóak: azokra, amelyeket megérintett a drámapedagógiai szemlélet, és azokra, amelyeket nem. Előbbibe tartozik egy színházi nevelési produkció vagy az improvizációkból születő diákszínjátszó előadás, utóbbiba a beavató/értelmező színház vagy az egész osztályos feldolgozó beszélgetés. Az, hogy egy adott színházi műhely milyen színházi nevelési programokat szervez, nyilvánvalóan nem független a színház funkciójára, küldetésére vonatkozó nézeteitől. A markáns szemléletbeli különbség a művészet és a nevelés feladatát illetően úgy is megfogalmazható, hogy a színház klasszikus értékeit visszük el az értékekben szűkölködőknek, avagy a színház eszközével segítjük a kifejezőeszközökben szűkölködőket, hogy megfogalmazzák saját rejtett értékeiket.

 

 

The Handbook of Theatre in Education and Theatre Pedagogy published in Autumn 2017 reports on the research and conciliation process findings on applied theatrical genres, theatre in education and drama in education that was conducted in Hungary in 2017. We took as our starting points the basic concepts suggested in the Theatrical Education Programs Handbook for the project. The research and the professional negotiation process were coordinated by InSite Drama. Applied theatre uses both theatrical events and theatrical methods as tools, and it applies artistic means in unconventional ways while challenging problematic (social/ethical) issues. It is socially sensitive, socially activating and ethically engaged. The themes of the programmes suit a kind of ‘lack in dramaturgy’ setup: recent phenomena become actual and typical of the age theatrical topics, their appearance on the stage (or within the body of creators, actors, participants or clients) mirror the loss of values, anomic conditions in society, marginalized existence or individual crises. The educational activities of the theatre are basically divided into two groups: those that are affected by the attitude of drama in education, and those that are not. The former group covers an educational theatre production or a student performance based on improvisation, while the latter would mean an initiating/interpretive theatre or a discussion with a whole class. What educational theatre programme a particular theatre organizes is clearly not independent of the theatre’s own ideas of its function and mission. The striking difference between the task of art and education can also be explained as presenting the values of classical theatre to the needy, or supporting persons lacking self-expression to formulate their own hidden values using theatrical tools.

 

 

 

A Színházi nevelési és színházpedagógiai kézikönyv címmel megjelent kötetben a hazai alkalmazott színházi műfajokról, a színházi nevelés és színház-pedagógia egészére kiterjedő, 2017 során zajlott kutatás és a kutatáshoz kapcsolódó egyeztetési folyamat eredményeiről számoltunk be (Cziboly, 2017). A projektben kiindulásként a Színházi nevelési programok kézikönyve (Cziboly–Bethlenfalvy, 2013) által javasolt alapfogalmakat használtuk. A kutatást és a szakmai egyeztetési folyamatot az InSite Drama koordinálta. A 2017 októberében megjelent kötetet – a Magyar Tudomány e számában (924–925. oldalon) – Cziboly Ádám, a kiadvány szerkesztője mutatja be.

 

 

A 20. századi alkalmazott, vagyis a nem kizárólag művészet- és produkcióorientált színház a kritikai, brechti színházi formákból indult el, Paulo Freire pedagógia-kritikai művein, s több fontos más előzmény mellett, a brit színházi nevelési előadások (Theatre in Education) módszertanán és Augusto Boal „Elnyomottak Színháza” (Oppressed Theatre) gyakorlatán edződött (Boal, 1979; Golden, 2016; Oblath, 2017).

A színház- és drámapedagógiai kutatás elsősorban a szakirodalom feldolgozására, az alkotóműhelyek és programok felkutatására fókuszált. Bemutattuk a dokumentumelemzések eredményeit (beleértve az online-tartalmak, filmek és előadás-felvételek, Facebook- és YouTube-megjelenések vizsgálatát is). A kutatást összegző tanulmányban az alkalmazott színház kulcsszereplőivel rögzített félig strukturált interjúk elemzésének eredményeit és a színházi nevelési szakmai közösség számára tett ajánlásokat fogalmaztuk meg (Novák, 2017, 22–75.).

 

 

Színház és nevelés kapcsolata korántsem magától értetődő. Voltak persze korok és alkotók, amelyeknek és akiknek művészi hitvallásában hangsúlyosan megjelent a színház ilyen jellegű szerepvállalása, ám az utóbbi kétszáz évben nem ez volt a jellemző. A színház ma jobbára idegenkedik ettől, s az alkotói és befogadói szuverenitást féltve igen hamar didaxist kiált.

 

 

A kutatást a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.