A citotoxikus T-limfocita a performin, granzym és a tumornekrózisfaktor (TNF) szupercsalád ligandján keresztül képes a tumorsejtekre hatni. A CD8+ sejtekből felszabaduló interferon (IFN)-gamma és TNF-alfa tovább segíti az antitumor választ. A natív CD4+ T-sejt aktiválódhat, és különböző T-sejt szubpopulációk alakulnak ki: Th1, Treg (regulatórikus T) stb. A Th1 sejt IFN-gamma és kemokinek képzésével segíti a CD8+ sejtek proliferációját, migrációját, tumorba való infiltrációját. Képes aktiválni a gyulladásos sejteket (makrofágok, granulociták, NK-sejtek) a daganat körül. Az NK-sejt (természetes ölősejt) alkalmas a daganatsejtek direkt elpusztítására, kemokin, citokin és növekedési faktor képzésére. A makrofágok az apoptotikus tumorsejteket takarítják el, a tumor sztróma és a tumorasszociált immundiszfunkció fontos elemeit képezik.

A jelenlegi elmélet szerint az immunrendszer képes spontán felismerni a kialakult daganatsejteket, és specifikus citotoxikus válasz útján eliminálni azokat (immuno-surveillance). A korai eliminációs fázisban a veleszületett és szerzett immunitás elpusztítja a daganatsejteket. Az equilibrium fázisában egyensúly alakul ki a daganat és az immunválasz között, amikor a sporadikusan kialakult daganatsejtek egy része túléli az immunrendszer támadását. Az escape fázisban az immunrendszer nem képes a daganatsejteket megfékezni, megállíthatatlan progresszió alakul ki (Zhang–Chen, 2018).

Az APC a fő hisztokompatibilitási komplexhez kapcsoltan bemutatja az általuk felismert antigén fragmentumot az éretlen T-sejtnek. Az aktiváláshoz további kostimulációs szignálokra van szükség. Ilyen szignál a CD28 T-sejt felszíni receptor és az APC-n elhelyezkedő B7-1 (CD80) és B7-2 (CD86) kostimulációs molekulák közötti kölcsönhatás. A CD28 ligand kötés aktiválja a T-sejteket, azonban szintén a molekulához kapcsolódni képes CTLA-4 receptor és B7 kötődés gátló hatást vált ki. A CTLA-4 ellenes monoklonális antitestek úgy aktiválják a T-sejteket, hogy blokkolják a CTLA-4 gátló hatását a T- és Treg-sejteken, ami a T-sejt aktiválásához, proliferációjához és a limfociták tumorba történő infiltrációjához vezet, a daganatsejtek pusztulását eredményezve (Guo–Tsung, 2017).

A programozott sejthalál receptor (PD-1) egy immunellenőrző receptor, amely jelen van a CD4+, CD8+, Treg-, B- és NK-sejteken. Két liganduma (a receptor által kötött molekula) a PD-L1 és PD-L2. A makrofágokon és dendritikus sejteken a PD-L2 jelenik meg elsősorban, amit az interferon-alfa, interleukin-4 és a toll-like receptor liganduma növelhet. A PDL-1 és/vagy PDL-2, valamint a PD-1 kapcsolódása gátolja a CD4+ és a CD8+ sejtek funkcióját, ezáltal a periférián a daganatellenes immunválaszt. A PD-L1 a T- és B-limfociták, makrofágok, és dendritikus sejtek mellett a daganatsejteken is jelen lehet. Az interferon-alfa, az interleukin-4 és interleukin-10 segíti a PD-L1 expresszióját. Az expresszió függhet inflammatorikus szignáloktól, így a tumorsejteken és a tumort infiltráló immunsejteken adaptív PD-L1 expresszió jön létre, de szabályozhatják onkogén szignálok is, konstitutív PD-L1 expressziót eredményezve. A PD-L1 célzott gátlásával megelőzhető a T-sejtek aktivitásának gátlása, a PD-L2/PD-1 interakció megtartott marad, így potenciálisan megőrizhető az immunhomeosztázis (Géczi et al., 2016, Rouanne et al., 2018).