A biológiai kezelés forradalmasította a gyulladásos bélbetegségek terápiáját. Míg korábban a betegséggel szemben véletlenszerűen megtalált hatóanyagokat alkalmaztunk, felépítő kezelési stratégia szerint, addig a biológiai kezelésekkel az alapkutatások eredményeinek megfelelő terápiás célpontokat igyekszünk gátolni. A család első képviselői az anti-TNF-szerek voltak, ezekből a kiméra infliximab és a humán adalimumab van forgalomban az Európai Unióban. Hatékonyságuk a gyulladásos bélbetegségek mindkét formájában (Crohn-betegség, colitis ulcerosa), extraintesztinális manifesztációkban is igazolt. Az újabb molekulacsalád, az integringátlók közül gyulladásos bélbetegségben a vedolizumabot alkalmazzuk. Emésztőszervi szelektivitása számos biztonságossági előnnyel jár, emésztőszerven kívüli tünetek kezelésére nem alkalmas. Hatáskezdete lassú, így sürgős esetek kezelésére nem használjuk, ugyanakkor hatásosságát jól megőrzi. Az ustekinumab az I-L12 és IL-23 citokinek hatását gátolja, Crohn-betegségben alkalmazható. Egyelőre második vonalban alkalmazva van kellő mennyiségű tapasztalatunk, anti-TNF-szerre priméren nem reagáló vagy pszoriázissal szövődött Crohn-betegségben a legjobb elérhető választás. A terápiás paletta bővülésével és a jósló tényezők megismerésével a jövőben lehetővé válhat az egyedileg választott biológiai vagy egyéb kezelési metodika megválasztása.

 

 

 

 

Biological therapy revolutionized the treatment of inflammatory bowel diseases. Two decades ago we applied medications with unknown mechanism of action, and we used them in a step up manner. Today we have the possibility to use biological medications with a known target of action. First members of the family of biologicals were the anti-tumour necrosis factor alpha inhibitors. We use the chimeric infliximab and the fully human adalimumab in the European Union. Their efficacy in both types of inflammatory bowel diseases (Crohn’s disease, ulcerative colitis) and in their extraintestinal manifestations are well known. Vedolizumab, a member of a novel group of biologicals, the integrin-antagonisers is also achievable in our practice. Its gut-related selectivity warrants many safety benefits, however, due to this feature vedolizumab is not applicable in patients with severe extraintestinal manifestation. Start of its action is slow, but it holds up for a long time in case of a successful induction therapy. Ustekinumab inhibits IL-12 and IL-23 cytokines, it is licenced in Crohn’s disease. Most of our experience derives from patients who were already treated with tumour necrosis factor inhibitors. Ustekinumab is probably the best choice in case of primary non-response to tumour necrosis factor inhibitors, or in patients suffering psoriasis and Crohn’s disease at the same time. Due to increasing number of medications and with progressing our knowledge on predictor factors regarding the efficacy of the different therapeutic methods, we will have an opportunity to plan an individual therapy for our inflammatory bowel disease patients.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az immunológiai kóreredetű idült gyulladásos megbetegedések (immune mediated inflammatory disorders, IMID) leggyakrabban az ízületeket, a bőrt és az emésztőszerveket érintik. Az IMID-betegségek emésztőszervi képviselői a gyulladásos bélbetegségek (inflammatory bowel diseases, IBD), ide tartozik a Crohn-betegség (CD) és a colitis ulcerosa (UC). A mozgásszervi és bőrgyógyászati IMID-betegségek kezelési szemléletéhez hasonlóan, az IBD kezelési stratégiáját is forradalmasította a biológiai kezelés.

 

 

 

 

Az IBD-ben elsőként alkalmazott biológiai kezelés a humán-murin kiméra IgG1 típusú tumornekózisfaktor-alfa (TNF-alfa) ellenes monoklonális antitest, az infliximab volt. A kiméra antitestet nagyon hamar követte a humán adalimumab, majd valamivel később a golimumab. Érdekes, hogy az ugyanúgy anti-TNF-családba tartozó fúziós proteinek, az etanercept és onarcept IBD-ben nem hatékonyak, bár az etanerceptet más IMID-betegségekben sikerrel alkalmazzák.

 

 

 

 

Az integringátlók hatásmechanizmusának lényege, hogy a gyulladásos fehérjéket nem engedik kiáramlani a kapilláris falon keresztül a szöveti térbe. Azt a ligand-receptor kapcsolatot gátolják, amely a leukociták endotélhez (érfalhoz) való kötődéséhez elengedhetetlen.

 

 

 

 

Már a TNF-gátlók fejlesztésének idejében megindultak a kutatások más olyan citokinek után, melyek gátlása terápiás előnyt jelenthet IBD-ben. Számos, a gyulladásos folyamatot elősegítő jelátvivő molekula közül végül a T-helper sejtek differenciálódását elősegítő IL-12 és IL-23 gátlása hozta meg a várt sikereket. A két citokin közös p40 alegységét egy IgG1κ monoklonális antitest, az ustekinumab (UST) gátolni képes. Az UST felezési ideje mintegy három hét, és ugyanolyan IgG-eliminációs mechanizmussal tűnik el a keringésből, mint az anti-TNF-szerek. Az UST hatékonyságát először nem emésztőszervi IMID-betegségekben, majd ezt követően Crohn-betegségben (Feagan et al., 2016) bizonyították. A napi gyakorlatban az UST esetében is azt tapasztalták, hogy nagyobb arányban gyógyítja a betegeket, mint az a klinikai vizsgálati eredmények alapján várható lett volna (Ma et al., 2017). Az együtt alkalmazott immunszupprimánsok – az anti-TNF-szerekhez hasonló módon – tovább javítják a kezelés hatékonyságát.

 

 

 

 

A biológiai kezelés megváltoztatta a terápiás szemléletet minden krónikus gyulladásos betegséggel foglalkozó diszciplínában. A csoport úttörőit, az anti-TNF- szereket hosszú ideje alkalmazzuk, mára szinte a szokványos terápiás rezsim részét képezik. Ezt igazolja, hogy egy harmadlagos IBD-centrum betegeinek csaknem 20%-a biológiai kezelésen, döntő hányadban anti-TNF-szeren van.