Innováció, korunk egyik legdivatosabb jelszava, amely fedheti a rák pillanatok alatt történő felismerését és gyógyítását, az ivóvíz párából történő előállítását, de a szoknyák kézi szabásáról a gépi szabására történő áttérést is. A modern fizika eredményeiből építkezik többek között az egész félvezető technológia. Ha ilyen tág a fogalom, valószínűsíthető, hogy legalább ilyen tág az eszközök, eljárások, szokások birodalma is. A technikával és a társadalommal foglalkozó ember még a rákhasonlatnál is szélesebb értelmezésben használja, számára az innováció egy adott társadalom életviszonyainak jobbítása. Ha pedig ebben az értelmezésben emelünk szót, akkor az innovációval igyekszünk megmozdítani mindazt a társadalmat meghatározó, befolyásoló eszközt és körülményt, ami ezzel az emeléssel járhat.

 

 

Emlékezetünkből elősorolódnak a jellegzetes példák: a kerék, az ekével való szántás, a könyvnyomtatás, gőzvontatás, repülés, mikroszkópia és bakteriológia, nukleáris technika, csere a pénz segítségével, kapitalizmus. Mindez a mögöttük alakult gondolkodásmódokkal, az egyistenhitekkel, az emberi jogokkal, a szocia­lizmussal és a csoportalakulások érzelmi világaival.

 

 

A történelem kutatói számára is kérdéses, hogy az antikvitás technikai kultúrája miért nem fejlődött tovább olyan szerves módon, mint ahogy azt óriási kihagyás után a tizennyolcadik század ipari forradalma gerjesztette. Az egyik, erős magyarázat a rabszolgamunka adott lehetősége, ennek bővíthetősége hódításokkal. Valamilyen hasonlósággal ez ismétlődött meg az amerikai Észak és Dél viszonyai­ban, ekkor már a közben eltelt kétezer év eszközbeli és gondolkodási hátterével.

 

 

Hasonló eredettörténetek szólnak egyes országok és régiók meglepő feltöréseiről. Az észak-európai, ezen belül is a finn csoda gyökereit többek között abban a száz évnél is sokkal régebbi állapotban lelhetjük fel, amit az írástudás elterjedtsége mutat: a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján ez a magyar népesség körülbelül feléig ért el, ugyanakkor a finnek már majdnem teljes lakossága írástudó volt.

 

 

Van-e célravezetőbb, józanabb út e szélsőségek Szküllái és Kharübdiszei között? Van kitűnő nemzeti példánk, a tizenkilencedik század magyarországi szabadgondolkodó reformpolitikája. Hangsúlyozom a teljes századot, mert a közepének nagy és tragikus törései ellenére ez az alaptörekvés majdnem változatlan maradt a rendi világ és a polgári demokrácia felé haladás időszakában: megteremteni az innováció már akkor is bonyolult hálójának infrastrukturális alapjait. Ezek voltak a közoktatás valamennyi szinten, a kultúra különböző független szerkezetei, a mobilitáshoz elengedhetetlen közlekedésfejlesztés és azoknak a csoportoknak a tudatosan szabadságokat szélesítő befogadása és integrálása, amelyek az innovációt importálják. Erős központosító és állami támogatású törekvés csak a közlekedésfejlesztésben és az azt megvalósító iparban érvényesült.