A gyerek egy örökletes betegség, cisztás fibrózis miatt kétoldali tüdőtransz­plantációra szorult, melyet 2017-ben Londonban hajtottak végre. Nem sokkal később Mycobacterium abscessus fertőzés jelentkezett nála. A baktérium, amely ugyanabba a családba tartozik, mint a tuberkulózis kórokozója, valamennyi antibiotikumra rezisztensek bizonyult.

A kislány orvosai ekkor fordultak a Howard Hughes Medical Institute kutatójához, a világ legnagyobb bakteriofág gyűjteményével rendelkező Graham Hatfullhoz. (Hatfullnak két, majdnem két méter magasságú hűtőszekrénye van tele fágokat tartalmazó parányi üvegcsékkel.) Mintát küldtek számára a kislány szervezetéből kitenyésztett baktériumból, hátha talál a gyűjteményében olyan baktériumölő vírust, amely képes elpusztítani.

Hónapokon át történő keresés, kísérletezés után Hatfull és munkatársai három különböző fágból hoztak létre egy olyan genetikai konstrukciót, illetve keveréket, amely esélyesnek tűnt. A kislányt 2018 júniusában kezdték kezelni, és szervezetéből a baktériumvírusok hat hét alatt gyakorlatilag kipusztították a baktériumokat.

Az angol orvosok kezdetben két kis beteg életéért küzdöttek. A másik azonban nem sokkal azelőtt meghalt, mielőtt az ő fertőzését okozó baktérium gyilkos vírusát megtalálták volna.

A bakteriofágokkal történő gyógyítás nem olyan, mint a tablettás antibiotikum-kezelés. Minden egyes kórokozó esetén külön meg kell találni az ellene bevethető specifikus vírust. Ez nagyon nehéz, mégis, a baktériumok körében rohamosan terjedő antibiotikum-rezisztencia miatt a baktériumok elleni küzdelemben új utakra van szükség. Ez lehet az egyik.

Szervezetünkben működnek ún. tumorszupresszor gének, amelyek feladata, hogy megakadályozzák a daganatok kialakulását. Egyik fontos képviselőjük a PTEN nevű gén, amely a rákos sejtekben gyakran a normálisnál alacsonyabb aktivitást mutat. A kutatók ennek okait próbálták kideríteni a PTEN működését és aktivitását szabályozó biokémiai folyamatok tanulmányozásával. A tumor­érzékeny egereken és emberi sejteken végzett kísérleteik során megállapították, hogy egy, a daganatok kialakulásában szerepet játszó szintén ismert gén, a WWPegy olyan enzim termeléséért felelős, amely gátolja a PTEN tumorszupressziós tevékenységét. Vajon ennek az enzimnek a blokkolásával visszaállítható-e a PTEN védő funkciója? – tették fel a kérdést a kutatók. A projektben részt vevő vegyészek az enzim térbeli szerkezetét tanulmányozták, és arra a következtetésre jutottak, hogy az indol-3-karbinol (I3C) nevű vegyület alkalmas lehet az enzim gátlására. Ez az anyag a természetben például a brokkoliban és rokonaiban fordul elő.

A rákbetegségre hajlamos egereken elvégzett kísérletek azt igazolták, hogy az indol-3-karbinol valóban gátolta a WWP1-gén által kódolt enzim aktivitását, és ezzel felszabadította a PTEN addig blokkolt daganatellenes hatását.

Pier Pandolfi és munkatársai most más potenciális WWP1-inhibitor molekulákat keresnek, illetve felvetik annak lehetőségét, hogy a CRISPR nevű génszerkesztési technológiával, amely elvileg lehetővé teszi, hogy az örökítőanyagot tetszőleges helyen megváltoztassák, a WWP1-gént ki lehet majd kapcsolni. Pandolfi szerint felfedezéseik „megnyitják az utat ahhoz a régóta keresett rákterápiához, melynek lényege a tumorszupresszió reaktiválása”.

A laboratóriumban tapasztalt rákellenes hatáshoz egyébként naponta kb. 2,7 kilogramm nyers kelbimbót kellene elfogyasztani.

Az inzuláris kéregről régóta ismert, hogy az agy egyéb részeit tájékoztatja a test állapotáról. Ralf Schneggenburger és munkatársai most azt bizonyították be, hogy kellemetlen behatások esetén felszólító jelzéseket küld azon agyterületek számára, amelyek a negatív élményekről képesek memórianyomokat készíteni. A kutatók szerint kísérleti eredményeik azt jelentik, hogy az inzuláris kortex sejtjei szükségesek a fájdalom szubjektív megéléséhez, és az ezzel kapcsolatos tanulási folyamatokat is beindítják. Mindezek miatt az inzuláris kéreg sejtjeinek jelentős szerepük lehet az agy más területein lévő idegsejtkapcsolatok kialakításában, ami hozzájárulhat azoknak a korábbi megfigyeléseknek a magyarázatához, amelyek szerint egyes pszichiátriai betegségekben az inzuláris kortex aktivitása kóros. Schneggenburgerék remélik, hogy kutatásaik közelebb visznek szorongásos kórképek, például a poszttraumás stressz szindróma megértéséhez és kezeléséhez.

Az integrált áramkörök gyártásában használt technológiával készült szerkezet az 1 a 10 a tizenharmadikonhoz (1:1013) pontosságú 22 megahertzes órajelét rubídiumatomok rezgésének terahertzes frekvenciájából állítja elő. Utóbbiak egy mikroméretű gázkamrában találhatók.

Erre a következtetésre jutottak német és amerikai kutatók, akik ugyanazokat a kísérleteket Németországban és az Egyesült Államokban egyaránt elvégezték. Az önkéntes résztvevőknek először meg kellett nevezniük néhány olyan embert, akiket nagyon szeretnek, illetve akiket nagyon nem. Ezután olyan helyeket kellett megadniuk, amelyeket teljesen semlegesnek tartanak. Azt a feladatot pedig, hogy ilyen helyeken képzeljenek el valakivel történeteket, már az MRI-készülékben fekve kapták.

A kutatók az MRI-adatok alapján a jelenség mechanizmusával összefüggő agyi folyamatokat is nyomon tudták követni.

Általánosságban az érdekelte őket, hogy az elképzelt történetek milyen módon és milyen mértékben befolyásolhatják az emberi döntéseket. A pozitív és a negatív imaginációk egyaránt fontosak lehetnek.

A gravitációs hullámok detektálására kifejlesztett technológiákhoz hasonló technológiák felhasználásával – például lézerstabilizátor, rezgésmentesítés, nagy vákuum, zajszűrés – olyan érzékeny eszközt sikerült építeniük, hogy egy 100 milligrammos test gravitációs terét is képesek voltak észlelni. A korábbi csúcs ennek ezerszerese, 100 gramm volt.