A társadalomföldrajz sokféle részterületet magába foglaló tudományág. Ennek a sokféleségnek a globalizációhoz való viszonya mindig sajátos volt. Általános egyetértés van abban, hogy a globalizáció nagy lehetőség a társadalomföldrajzi kutatás valamennyi részterülete számára. Ráadásul, a globalizáció olyan összetett és egyre átfogóbb megjelenési forma, amelynek értelmezése, bemutatása a földrajz szerepét, vitakészségét is erősíti. Ennek ellenére a társadalomföldrajzban kevés a globalizációkutatás.

 

 

Human geography is a discipline embracing lots of diverse fields. The relation of this diversity to globalization processes has always been specific. It is generally accepted that globalization is a great opportunity to all fields of researches in human geography. In addition, it has such complex and more and more comprehensive form of appearance that its interpretation and introduction from human geographical point of view strengthens the role and argumentation of geography. Even so in the human geography globalization research is rare.

 

 

 

 

 

 

George Benko és Ulf Strohmayer (2005) a 21. század elején felismerte, hogy a társadalomföldrajzban is létezik egy egyre bővülő kutatói közösség, amely képes dinamizálni tudományunkat, és ez új helyzetet teremtett az új iránt érdeklődő társadalomföldrajzot művelő geográfusok számára is. De még mindig megoszlanak a vélemények abban, hogy melyek a tartós kihívások? Számos megoldás választható. Érdemes például abból a megközelítésből kiindulni, amely elvezet a társadalomföldrajz gondolatvilágának megújulásához, és újszerű földrajzi világlátást alakít ki. Ez az új gondolatvilág többségében az új, komplex rendszerek kutatási eredményeire, valamint a társadalomföldrajz „hagyományos”, valamint az interdiszciplináris és multidiszciplináris új kutatási eredményeire alapozódhat, amelyek egyre inkább kiterjednek az egész világra is, amelyek az egész világ sorsát alakítják.

 

 

Peter Dicken, a gazdasági földrajz világhírű művelője 2004-ben bírált bennünket, geográfusokat azért, hogy a földrajztudomány folyamatosan elvesztette globális tudásstátuszát a lokálissá való válásának vágya miatt. Dicken (2004) azért is panaszkodott, hogy a geográfusok a kutatásaikban konkrétan nem veszik figyelembe a globalizációt. Yehuda Dennis Wei (2006) csatlakozott ehhez a gondolathoz abban a tekintetben, miszerint a geográfusoknak időnként meg kellene védeniük a földrajz pozícióit különösen azokkal szemben, akik azt hirdetik, hogy a globalizációval a földrajznak vége van. Példaként említette Thomas Friedman (2005) világszerte ismert, híres könyvét (És mégis lapos a Föld), ami szintén megerősíti „a földrajz vége” elméletet. Ugyancsak Dickentől (2004) származik az a megállapítás is, amely szerint a társadalomföldrajzot művelő geográfusok közül csak nagyon kevesen (14 000 referenciából mindössze 2%) foglalkoztak a globalizáció világméretű összefüggéseivel. Warwick E. Murray és John Overton (2015) részletezte ezt a dinamikus fejlődésnek aligha mondható folyamatot. Kiegészítésül hozzá kell azonban tenni, hogy a merítésük csak az International Bibliography of the Social Sciences (IBBS) olyan adatait vizsgálta, amelyek a legnagyobb, legelfogadottabb akadémiai közleményekben jelentek meg, és nagy jelentőségűek. Vagyis az adatok némileg megtévesztőek, mert nyilvánvaló, hogy az adott időszakban másutt is jelentek meg publikációk, mégis, az IBBS-adatok kifejezik a tényleges folyamatot. A globalizáció először a tanulmányok címében vagy kulcsszóként 1983-ban jelent meg. 1990-ben is csak kevés cikk tartalmazta a ’globalizáció’ kifejezést, de 2003-ban már 2909 tanulmány foglalkozott a globalizációval, három évvel később, 2006-ban már 3614. Ez az időszak volt a geográfia globalizáció iránti érdeklődésének gyors, felfelé ívelő időszaka. Viszont 2012-ben is csak mindössze 1621 globalizációval foglalkozó munka jelent meg. Jól érzékelhető tehát, hogy a szerzők általában geográfusokat említenek, nem differenciálnak szakterület szerint. Különös dolog ez, mert miközben a társadalomföldrajz nem nagyon jeleskedett a globalizáció kutatásában, vannak közgazdászok, akik társadalomföldrajzi témát művelnek. Bernek Ágnes idézte a Nobel-díjas Paul Krugmant: „Bár egész életemben a nemzetközi közgazdaságtan kutatásával foglalkoztam, de csak közel egy éve ismertem fel, hogy valójában mindvégig a gazdaságföldrajzról írtam és gondolkodtam anélkül, hogy ennek tudatában lettem volna” (Krugman, 1991).

 

 

A társadalomföldrajz sajátos vagy inkább különös helyzetben van a globalizációval kapcsolatban. Kétségtelen, hogy megfigyelhető egy fejlődő összefüggésrendszer, de vele együtt kitűnik a számtalan bizonytalanság is. Egyrészt a társadalomföldrajz részterületei eltérő intenzitással és különböző időszakban kapcsolódtak be a globalizáció folyamatába, annak értelmezésébe. Ez tulajdonképpen természetesnek mondható. Másrészt a társadalomföldrajz művelői között bőven vannak, akiknek hiányos a felkészültségük a globalizáció elméletében, és ez a bizonytalan elméleti háttér esetenként nem előnyös. Ezért találkozunk elég gyakran olyan megfogalmazásokkal, hogy „a globalizáció hatása” vagy „a globalizáció következménye” – minden részletesebb kifejtés nélkül.

 

A földrajztudományban fordulatnak szokás nevezni azokat a nagy változásokat, amelyek lényeges hatást fejtenek ki a teljes tudományterületre. Volt térbeli fordulat, kulturális fordulat, amelyek mindegyike jelentősen hatott a geográfia megközelítéseire, módszertanára és filozófiájára, de voltak kisebb, az egyes részterületeket érintő fordulatok is. A múlt század 70-es éveitől kezdődően minden bizonnyal ilyen hatással volt az egész földrajztudományra a globalizáció – még ha a kutatási érdeklődésben ez nem is jelent meg. Ennek ellenére valamiféle globalizációs fordulatot vagy legalább kiemelést lehetett volna kinyilvánítani, a kétségek ellenére, de azért számos tény birtokában. Például Ian Hamilton (1999) utalt arra, hogy a globalizáció tudományos elemzése két irányból indult meg az 1960-as és az 1970-es években. Az egyik irány a világgazdaság rendszerként történő felfogása (Wallerstein, 1974). A másik irányt a Nemzetközi Földrajzi Unió (IGU) Ipari Rendszerek Bizottsága képviselte. A Bizottság 1976-ban azt hangsúlyozta, hogy figyelni kell arra a térbeli folyamatra, amely a globális Kelet–Nyugat-, Észak–Dél- és a Kelet–Nyugat–Dél-kölcsönhatások kialakulásán belül zajlik, beleértve a multi- és transznacionális vállalatok növekedését és a nemzetközi integrációk termelési rendszereinek hatásait is. De a globalizáció szélesebb körű és mélyebb társadalomföldrajzi vizsgálata azonban csak később, a 20. század végén és a 21. században jelent meg, de ekkor is csak a fentebb körvonalazott megszorításokkal vagy inkább korlátozottságokkal.

 

A globális tényezők széles körének egymásra kifejtett előnyös és előnytelen hatásai, a helyek és a régiók kapcsolatainak sok új formáját és szintjét hozták és hozzák létre.

 

Knox és Marston (2014) fenti megközelítései nagyon érdekes megállapítások. Ezek a tételek társadalomföldrajzi szempontból fontosak, mert közvetlen társadalomföldrajzi tartalmakat foglalnak magukban, szinte valamennyi részterület talál aktuális kutatási témát (a multi- és a transznacionális vállalatok térbeli és belső társadalomföldrajzi kérdései, az új típusú városnövekedés, globális városok, pénzügyi központok globális térbeli rendszere stb.).

 

 

Az emberiség egyik fő vágya minden korban az volt, hogy az idő legyőzze a teret. Sok próbálkozás volt, de – úgy tűnik – ez csak a legutóbbi időben sikerül. A gyorsan fejlődő adatátviteli rendszerek, a globális telekommunikációs hálózatok egyre inkább megteremtették a lehetőséget arra, hogy az ember egyre gyorsabban haladhasson a térben. Ismert, hogy William Gibson (1984) science fiction író, az akkor már formálódó, gyorsan globalizálódó új térformációt találóan kibertérnek (cyberspace) nevezte el. A kibertér (virtuális tér) általában ott jelentkezik a maga térkínálatával, ahol valamilyen társadalmi igényt elégíthet ki, vagyis végső soron a kibertér tértípusai teljes mértékben társadalmi eredetűek. A kibertér hamar kedvelt lett. A fogalmat a legkülönbözőbb csoportok használták/használják a saját céljaikhoz. Az 1990-es években és az ezredforduló táján a kibertér iránt a társadalomföldrajz művelői is kifejezetten érdeklődtek (sajnos hazánkban kevésbé). Michael Batty és Bob Barr (1994) egyenesen arról írtak, hogy új geográfia van kialakulóban, amely drámai módon változtatja meg a földrajztudományról alkotott elképzelésünket. De szinte egy időben súlyos támadás is érte a földrajzot éppen a kibertérrel összefüggésben. A „távolság haláláról”, „a földrajz végéről” jelentek meg tanulmányok, éppen a geográfia egyik alapkategóriájának, a helynek a meghatározó szerepét csökkentendő. Ma már viszont nem vitatják a földrajzi hely fontosságát. (O’Brien, 1992; Cairncross, 1995; Mészáros, 2010; Gál, 2010 és mások).

 

 

Lassan teljesül az a megállapítás, miszerint egyetértettünk abban, hogy a globalizáció (eltérő súllyal ugyan), de nagy kutatási lehetőség a társadalomföldrajz valamennyi részterülete számára. Megállapítható, hogy az utóbbi évtizedekben a társadalomföldrajz versenyképes, nagy teljesítményű és állandó megújulásra képes tudományággá fejlődött, amely azonban sajnos a globalizáció világméretű kérdéseivel, az egész folyamattal csak részben tudott megfelelően, magas tudományos szinten bánni. Az utóbbi időszakban azonban egyre jobb eredmények születnek a globalizáció világméretű kutatása terén is. A publikációk azt mutatják, hogy a társadalomföldrajzban a globalizáció kutatása során a lokális, a regionális szinteken és ágazati vonatkozásokban sokkal jobb a helyzetet, előnyt élveznek ezek a kutatások. A kézenfekvő magyarázat az, hogy a társadalomföldrajz kutatási problémái, feladatai és megbízásai ezekhez a szintekhez állnak közel. Mégsem teheti meg a szakterületünk, hogy a rendszer harmadik szintjével (globális) ne foglalkozzon behatóbban és szélesebb körben. Érdekes tapasztalat vagy következmény az is, hogy a társadalomföldrajzot művelő geográfusok nem szívesen vesznek részt a globalizációról szóló vitákban. A globalizáció elméleti kérdéseit illetően ez talán érthető, a társadalomföldrajzot kutató geográfusoknak nem feladatuk, hogy naprakészek legyenek a globalizáció aktuális elméleti kérdéseiben. A globalizáció részkérdéseiben viszont a társadalomföldrajz művelőinek érdemes jobban keresni a tudományos kapcsolatok lehetőségét.