A reumatológia korábban a közgondolkodást tekintve leginkább térd- és derékfájásról, gyógyfürdőkről, fizioterápiáról szólt. A 20–21. század rendkívüli áttörést jelentett, hiszen ehhez a diszciplínához tartoznak a gyulladásos reumatológiai kórképek (artritiszek) és a szisztémás autoimmun kórképek is. Az elmúlt évtizedekben, az immunológia és a gyulladások területén végzett kutatások eredményeként, robbanás következett be a reumatológiában is. Egyre többet tudunk az artritiszek (például reumatoid artritisz, szpondilartritiszek, köszvény, oszteoartritisz), szisztémás autoimmun kórképek (például SLE, szkleroderma, gyulladásos izombetegségek, Sjögren-szindróma), oszteoporózis sejtes és molekuláris hátteréről, a társbetegségek kialakulásáról. Kiderült, hogy a reumatológiai kórképekben megnő a kardiovaszkuláris (CV) betegségek, szekunder daganatok, csontvesztés, depresszió valószínűsége. (Közülük a reumatológiai betegségek és az ateroszklerózis összefüggéseiről a közelmúltban írtunk a Magyar Tudomány hasábjain.) Egyre intenzívebben kutatják a reumatológia és számos más szakma határterületi kérdéseit. Olyan, korábban ismeretlen fogalmak kerültek bevezetésre, mint a molekuláris reumatológia, vaszkuláris reumatológia vagy kardio-oszteológia. Számos olyan mechanizmust is sikerült feltárni, amelyek az artritiszek és az ateroszklerózis vagy az ízületi gyulladás és a rák közös elemei. Végül, az újabban felismert molekuláris mechanizmusok vezettek a célzott terápiák kifejlesztésére. Ezek a fehérjetermészetű antitestek vagy szolubilis receptorok, illetve a szintetikus tirozin-kináz gátlók képesek a gyulladás egy-egy pontját megszakítani, és az artritiszes, autoimmun betegek számára a korábbinál hatékonyabb kezelést biztosítani.

  

Felmérésünk során az elmúlt tíz év (2007–2016) teljesítményét tekintettük át. A tizenöt intézet/tanszék tevékenységét, a vezető kutatókat és a főbb témákat röviden az 1. táblázat mutatja.

  

Az elmúlt tíz évben született közleményeket az első és/vagy utolsó szerző munkahelye szerint rendeltük egy-egy kutatócsoporthoz (2. táblázat). (Számos multicentrikus vagy konzorciális közlemény is született.) Ezek alapján a vizsgált időszakban összesen 605 minősített (impaktfaktoros, IF) közlemény született. Közülük 184 közlemény „konzorciális” volt, melyben a tizenöt kutatócsoport egy vagy több tagja szerzőként szerepelt. (Azokat a döntően klinikai gyógyszervizsgálatokról született publikációkat, ahol hazai vizsgálók a vizsgálóhelyek között voltak feltüntetve, de a szerzők között nem, figyelmen kívül hagytuk.) Ezek a publikációk összesen 2506-os IF-t eredményeztek. A nemzetközi konzorciumban született közlemények össz-IF-a 1087 volt. Az egyes intézetekben született közlemények számát és az IF-t a 2. táblázat mutatja.

  

A citációs indexeket a Web of Science alapján vettük figyelembe. Mivel az elméleti intézetekben az immunológiai, reumatológiai vonatkozású kutatás mellett sok más téma is fut, ezért ezekben az esetekben a citáció nehezen határozható meg, ezért csak a klinikus kutatók citációs indexét mutatjuk (3. táblázat). Eszerint kilenc klinika/tanszék tizenkilenc vezető kutatója/oktatója 203–5891 közti citációt ért el. A független citációk száma 177–5490 közt mozog. A kollégák közül egy 5000 feletti, egy 4000 feletti, két 3000 feletti, három 2000 feletti és öt 1000 feletti citációval büszkélkedhet (3. táblázat).

  

A Hirsch-indexek 8 és 46 között változnak. Egy reumatológusnak van 40 feletti, kettőnek 30 feletti, hatnak 20 feletti és nyolcnak 10 feletti Hirsch-indexe (3. táblázat).

  

Végül, mint említettük, többen nagy nemzetközi konzorciális, kooperációs projektekben vesznek részt. A legtöbben az Európai Reumaliga (EULAR) különböző munkacsoportjait erősítik, nemzetközi diagnosztikus és terápiás ajánlások kidolgozásában vettek/vesznek részt. Emellett több más európai együttműködésben találunk magyar kutatókat (5. táblázat).

  

Az ORFI három jól definiálható munkacsoportja közül Poór Gyula professzor és munkatársai döntően az oszteoporózissal és a Paget-kórral foglalkoznak. Oszteoporózisban döntően epidemiológiai vizsgálatokat folytatnak, és több, az oszteoporózis kezelésére vonatkozó ajánlás kidolgozásában vettek részt. A Paget-kórban, többek között, a genetikai hátteret és az immunológiai, metabolikus folyamatok szerepét vizsgálják. Más betegségekben is végeztek genetikai kutatást: reumatoid artritiszben (RA) a PADI4-, szpondilartritiszben (SpA) pedig az ARTS1-gén polimorfizmusának szerepét kutatták. Poór professzor tagja volt az EULAR RA kezelésére vonatkozó ajánlását kidolgozó munkacsoportnak. Kiss Emese professzor munkacsoportja az autoimmun betegségekkel, döntően az SLE-vel, valamint a gyermekreumatológiával foglalkozik. SLE-ben a terhesség és a D-vitamin-ellátottság vonatkozásait kutatják. Juvenilis idiopátiás artritiszben (JIA) a biológiai terápiával kapcsolatban gyűjtöttek adatokat. Kirándulást tettek a gyomor-bélrendszer és a reumatológia határterületeire is. Így a gluténszenzitív enteropátia (GSE) és a csont, valamint a bél-mikrokörnyezet és az artritisz kialakulása közti összefüggéseket boncolgatták. Bálint Péter címzetes egyetemi tanár munkacsoportja évtizedek óta foglalkozik a mozgásszervi ultrahanggal. Ennek keretében számos EULAR- és egyéb nemzetközi ajánlás, módszertani útmutatás kidolgozása fémjelzi tevékenységüket. Bálint Péter tagja volt az EULAR artritisz pszoriatika, valamint polimialgia reumatika (PMR) munkacsoportjának. Végül, a reumatológiai társbetegségekre vonatkozó nemzetközi konzorcium (COMORA) keretében felmérték a különböző társbetegségek epidemiológiáját a hazai artritiszes betegek között.

  

A Debreceni Egyetem (DE) Reumatológiai Tanszékén is három jól elkülöníthető munkacsoport működik. Szekanecz Zoltán professzor munkatársaival az RA patogenezisével, modern kezelésével és a társbetegségekkel (CV, tumorok, oszteoporózis) foglalkozik. Számos kutatást végeztek a RA genetikájával, geno­mikájával, valamint az autoimmun mechanizmusok (például ACPA) szerepével kapcsolatban. Elemezték az RA-ban kialakuló felgyorsult ateroszklerózis és a CV-betegség patofiziológiáját, az RA-hoz társuló szekunder malignitások és csontvesztés kialakulásának tényezőit. Több kohorszban kutatják a modern biológiai terápiák és a JAK-gátlók hatásait a vaszkuláris funkciókra és a csont­anyagcserére. Szűcs Gabriella professzor és munkatársai a szisztémás autoimmun kórképekben, elsődlegesen szisztémás szklerózisban (SSc, szkleroderma) végeznek kutatásokat. Az SSc-t kísérő vaszkuláris eltérések mellett a kórkép és a terhesség összefüggéseit, a szklerodermához társuló oszteoporózis jellegzetességeit, valamint az e kórkép szövődményeként kialakuló tumorok jellemzőit közölték. Szántó Sándor docens munkacsoportja az SpA kórképcsoportban szintén a vaszkuláris történéseket és a csontvesztést kutatja. Vizsgálják a biológiai terápia és a gyógytorna hatásait is az egyes szervi funkciókra. Mindhárom munkacsoport résztvevői tagjai különböző RA, SSc és SpA nemzetközi projekteknek.

  

A PTE Reumatológiai és Immunológiai Klinikán Czirják László professzor és munkatársai a szisztémás autoimmun kórképek, ezen belül kiemelten az SSc kialakulására, klinikumára és modern kezelésére vonatkozóan végeznek kutatásokat. A betegség kialakulására és kimenetelére jellemző biomarkerek keresése (például Galectin-3, MMP) mellett a CV-társbetegségek (például kardiomyopa­thia, pulmonalis hypertensio) epidemiológiájára, klinikumára és a túlélésre vonatkozóan szolgáltattak adatokat. SSc-ben vizsgálják az artritiszt, a kézfunkciót és a szájnyílás viselkedését is. Czirják professzor emellett az EULAR scleroderma munkacsoportja (EUSTAR) tagjaként számos, a klinikumra, az egyes manifesztációra, betegségaktivitásra és kezelésre vonatkozó ajánlás társszerzője volt.

  

A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Reumatológiai és Immunológiai Klinikáját Kovács László docens vezeti, aki munkacsoportjával a szisztémás autoimmun kórképekkel foglalkozik. Több tanulmányt végeztek RA-ban, pSS-ban. Újabban a megváltozott T-sejt glikoziláció patogenetikai jelentőségével foglalkoznak többféle autoimmun kórképben. A munkacsoport évek óta foglalkozik RA-ban a biológiai terápia leállításának kérdéseivel, annak következményeivel is. Az ilyen betegekben a miRNS-ek szerepét is vizsgálják. Balog Attila adjunktus munkacsoportja részben kollaborációban a B7-kostimuláció, a káliumcsatornák és az urokináz-típusú plazminogén-aktivátor receptor (uPAR) szerepét vizsgálja RA-ban, szklerodermában és más autoimmun betegségekben.

  

Mint láttuk, az egyes intézmények, munkacsoportok önállóan is sikeres kutatómunkát végeznek. Emellett az egyes centrumok hálózatot is alkotva, multicentrikus vizsgálatokat kezdtek végezni. Ezek közül sikerrel folyik a már említett, Kovács László docens által koordinált, a biológiai terápia leállítására vonatkozó vizsgálat, melynek első részében Szeged mellett Debrecen és Gyula is részt vett, a későbbi fázisba pedig még több centrum kapcsolódott be. Ugyancsak sikeresen zárult le az a vizsgálat, amely tíz hazai centrum közreműködésével zajlott, és RA-ban a gyors radiológiai progresszió jellemzésére és prediktív markerek keresésére vonatkozott. Ebbe a tanulmányba, a kitűnő együttműködésnek köszönhetően több mint 1800 RA beteg adatai kerülhettek be, és a publikáció is megtörtént. Részben az MRE koordináló tevékenysége révén a közeljövőben újabb multicentrikus vizsgálatok indulnak. Ezek között bizonyos kórképekre vonatkozó regiszterek és hozzájuk kapcsolódó biobankok, a társbetegségekre és a betegségkimenetelre vonatkozó epidemiológiai vizsgálatok szerepelnek.

  

Természetesen elsődlegesen fontos a hazai viszonyok bemutatása, de a hazai reumatológiai kutatást leginkább nemzetközi összehasonlításban lehet értékelni. Nyugat-Európában, Amerikában, Japánban a kutatásra költött összeg jelentősen meghaladja a mi lehetőségeinket, ezért ezekben az országokban kiemelkedő a produktivitás. Ezért a közelmúltban a hazai teljesítményt a környező közép-európai országokkal vetettük össze. Az egyes nemzeti reumatológus egyesületek elnökei szolgáltattak adatokat, melyeket a 6. táblázat foglal össze. A táblázat az alapadatok (lakosság, GDP per capita, reumatológusok, intézmények száma) mellett az elmúlt öt évre vonatkozó publikációkat, reumatológiai témájú pályázatokat, és a PhD-védések számát mutatja. Mint látható, Magyarország a reumatológiai szcientometriai adatok, a reumatológia területén folyó PhD-munkák, a szerzett pályázatok tekintetében, lakosságra, egy főre jutó GDP-re normalizálva megelőzi Csehországot, Szlovákiát, Szlovéniát és Horvátországot, és lényegében azonos szinten áll a jóval nagyobb Lengyelországgal.