After intensive consultation with the teachers’ associations for the disciplines, teachers and higher education among others in spring 2017, the plans have been laid. The reform of the art and cultural education will no longer be based on the domain ‘language and culture’, the characteristics of the subjects in secondary education are maintained, and teachers will be in the lead at the renewal of the curriculum. In 2018, nine different working-groups – one for each subject or learning domain – consisting of teachers (primary and secondary school), teacher-trainers and school-leaders supported by curriculum developers will embark on an process to develop ‘bricks’ or ‘building blocks’. These ‘blocks’ will form the basis for the revision of the general curriculum (4 to 18) in 2019. This is the first time in the Netherlands that educational practice so clearly contributes to the renewal of the curriculum.

A tantárgyközpontú oktatáson kívül a szakértők lényegesnek tartották a tantárgyak és a tantárgyi határokon túllépő készségek közötti koherenciát. A társadalmi vitát szintetizáló bizottsági tagok úgy vélik, a diákoknak nagyobb választási szabadságot kell adni. Az eredményeket bemutatták a legfőbb érdekelteknek: a tantárgyi munkaközösségeknek, a tanulóknak és szüleiknek, hogy kiderüljön, támogatják-e ezt az elgondolást. A tanulók és szüleik úgy látták, hogy itt az ideje a tantervi revíziónak, ám az iskolavezetők és a pedagógusok a tanterv tulajdonjogának kérdésével álltak elő. A beszámolók alapján a csoportok közötti megbeszélések gyakran megegyezés nélkül végződtek. 2017 márciusában parlamenti választások voltak Hollandiában, majd új kormány alakult, és a minisztériumban mostanában dolgozzák ki az oktatáspolitikát és a tantervi reformelképzeléseket is. A döntés megalapozásához alapjaiban gondolták újra a teljes tantervet ‒ benne a kulturális és művészeti tantervet is. Ez a teljes körű tantervi reform számos problémát vetett fel a 4–18 éves tanulók számára készült művészeti és kulturális nevelési tanterv kapcsán. Ez az írás napjaink hollandiai művészeti és kulturális oktatásáról ad rövid áttekintést a leginkább szorongató, a tantárgyi területek határait átlépő, legfrissebb elképzelések bemutatásával.

A felső középiskolában a két rendszer egymás mellett működik, az iskolák választhatnak a régi és az új típusú vizsgák között is. A régi típusú művészeti tantárgyak tanterveiben (ilyen a rajz, képzőművészet és kézművesség, textil és zene) a művészeti terület elméletére épül a gyakorlati tevékenység. Az új típusú tantárgyak (vizuális művészetek, zene, tánc és dráma) multidiszciplináris elméleti megközelítést alkalmaznak, a tantárgyi programok utalnak a társművészetekre is. A felső középiskolások az iskolában kínált tárgyak közül választhatnak egy művészeti tantárgyat, amelyből majd vizsgázni fognak. A gyakorlati tantárgy részből iskolai, az elméleti részből pedig központi vizsgát kell tenniük.

A vizsgakövetelmények nagyban befolyásolják a tantárgyak tartalmát, de az elemi iskolai művészeti és kulturális nevelés iskolánként azért is lehet nagyon különböző tartalmú és minőségű, mert a pedagógusok felkészültsége erősen eltérő ezen a területen. A különbségek csökkentésére számos továbbképző tanfolyamot szerveztek például a tanítók művészetpedagógiai módszereinek fejlesztésére. A képzések nyomán nő a művészeti képzettséggel is rendelkező alapfokú oktatók száma. A középfokú oktatásban (tizenegy éves kortól) már szaktanár oktatja a művészeti és kultúrális nevelés műveltségterületet. Vannak „kulturális tagozatos” iskolák, ahol nagyobb figyelmet fordítanak a művészetpedagógiára, például a vizuális nyelvet a többi tantárgy oktatásába is beépítik. A tanárképző intézményeknek minden művészeti ágban van mesterszakos képzése.

A holland iskolák tantervi autonómiája a művészeti és kulturális tantárgyak szempontjából több tanítási, tanulási programvariációt eredményezett. Ezek más és más elméleti alapon állnak, például a befogadásra orientált művészettel nevelés (arts education), a kognitív fejlesztésre fókuszáló művészetalapú tanulás (arts-based learning) és a személyiségfejlesztést előtérbe helyező tanulás a művészet által (education through art). Az iskolák a művészet és kulturális nevelés tantárgyat illetően saját oktatási-nevelési céljaik, társadalmi-pedagógiai missziójuk alapján döntenek. A művészeti képzés színvonala változó, csakúgy, mint a rá irányuló figyelem. Az egyre magasabb iskolatípusokban azonban egyre nagyobbak a művészeti tárgyak vizsgakövetelményei, így a vizsgatárgyakat választó tanulók egyre többet sajátítanak el a művészeti kultúrából.

Egyre nő az érdeklődés napjainkban a fesztiválok és más kulturális események iránt is. Mindez oda vezetett, hogy az új, vizualitás iránt érdeklődő társadalom tagjának lenni új képességeket igényel. Manapság a tanulók már egész kis koruktól kezdve, egyre komplexebb jelentésű audiovizuális médiával és vizuális kifejezési formákkal kerülnek kapcsolatba. Emellett egyre növekvő igény mutatkozik a kreativitásra, és ebből következően, a művészeti és a kulturális nevelés során elérhető kreativitásfejlesztési lehetőségek iránt is nő a társadalmi igény. Ezek az új lehetőségek és igények határozzák meg, mi módon és milyen mértékben kell a jelenlegi művészeti és kulturális tantervet korszerűsíteni.

Néhány tanulságot már most is levonhatunk a tantervváltoztatási folyamatból. A bevezetőben említett minisztériumi szakértői jelentés nemcsak az oktatás céljaira fókuszált („mit kell elsajátítania a tanulónak napjaink közoktatásában?”), hanem bizonyos tantárgyak tartalmára és tantervi helyére is javaslatot tett. Azt indítványozták, hogy a meglévő, autonóm tantárgyak sorát megjelenítő struktúrát alakítsuk át műveltségterületek szerinti csoportosításra, amely jobban hangsúlyozza majd a tantárgyak közötti koherenciát. Ennek megfelelően az összes művészeti és kulturális tantárgyat a „nyelv és kultúra” területhez sorolták, ami vitát váltott ki a tanárok között, és zűrzavarhoz vezetett. Az eddig autonóm tantárgyi munkaközösségek és a tanárok maguk sem tudtak azonosulni a javaslat tartalmával, és úgy érezték, hogy feleslegesen osztották meg a bizottság tagjaival a véleményüket. Az országos tantervi reform legnagyobb tanulsága, hogy a tanárokat a lehető leghamarabb be kell vonni a reform munkálataiba. A holland tanárok hangsúlyozták, hogy ők akarnak a tantervírási folyamat tulajdonosai lenni, és mielőbb be is akarják tölteni ezt a szerepet.

A tantárgyi munkaközösségekkel, az egyes pedagógusokkal és a felsőoktatás szereplőivel 2017 tavaszán folytatott intenzív megbeszélés során kiélesedett a vita, amelynek eredményeként a művészeti és kulturális nevelés tantárgyai többé nem a „nyelv és kultúra” területhez fognak tartozni, a tantárgyak korábbi karakterét a felső középiskolában megtartják, és a tanárok vezető szerepet kapnak a tantervi megújulásban. 2018-ban kilenc különböző munkacsoport alakul – a tantárgyaknak és műveltségterületnek megfelelően –, ami elemi és középiskolai szinten tanító pedagógusokból, tanárképzési szakemberekből és iskolavezetőkből fog állni. A munkacsoportokat tantervfejlesztők támogatják majd. Ezek a csoportok fogják kidolgozni az úgynevezett „téglákat” vagy „építőköveket”, a tantervek alapegységeit. Ezekből az építő elemekből fog felépülni az új tanterv a 4–18 évesek számára 2019-ben. Ez lesz az első alkalom Hollandiában, hogy a gyakorló tanárok közvetlenül vesznek részt a tantervi reformban.