Az emberiség a 20. században megismerte a földi élet információját hordozó molekulát (DNS), és képessé vált annak módosítására. Tudományos és gazdasági szempontból ez fordulópontot jelentett az emberi civilizáció jövőjét illetően, mert képessé váltunk arra, hogy a környező élővilág fajait – beleértve a növényfajokat és fajtákat is – mi magunk változtassuk meg, a saját igényeinknek megfelelően. El kell ismernünk, hogy a géntechnológia eszköztára, tudományos szempontból beláthatatlan lehetőségeket ad az emberiség kezébe.

Nem szabad azonban összetéveszteni a tudományos jelentőséget a géntechnológia e korai szakaszában előállított kereskedelmi termékek – a transzgénikus vagy géntechnológiával módosított fajták – gazdasági értékével. Ez a könyv a géntechnológia elméleti és módszertani alapjainak bemutatását követően, ezért a GM-fajtákkal, és azok termesztési tapasztalataival foglalkozik.

Az első transzgénikus növényt harminc évvel ezelőtt 1982–83-ban állították elő. Tizenhárom évvel később, 1996-ban, az USA-ban köztermesztésbe kerültek a herbicidtoleráns és rovarrezisztens szója, gyapot, repce és kukorica GM-fajták.

Egy originális GM-növényfajta előállítása és globális védelme rendkívül drága. Ilyen befektetésre csak a nemzetközi cégek képesek. A GM-fajták nemesítése ezért a világon mindenhol vállalati kategória lett, elősegítve a globális GM-vetőmagipar kialakulását és megerősödését.

Ezek után nem meglepő, hogy az elmúlt harminc évben a géntechnológia vált a mezőgazdaság globalizációjának motorjává. A transzgénikus vagy géntechnológiával módosított fajták termőterülete folyamatosan növekedett a világon, és a 21. század első évtizedét követően elérte 180 millió hektárt.

Sajátossága a fejlődésnek, hogy az USA és az EU alapvetően eltérően ítéli meg a helyzetet. Az USA-ban húszéves múltja van a GM-fajták termesztésének. Ezzel szemben Európában a GM-fajták termesztése lényegében el sem kezdődött. A GM-termőterület 2015-ben is csak 116 ezer hektár volt, az USA 73,1 millió hektárához képest. Ez az óriási eltérés a GM-fajták termesztésének és felhasználásának kockázataival kapcsolatos alapvetően eltérő szemlélettel magyarázható.

Az engedélyezési eljárás az USA-ban – az EU-tól eltérően – a „lényegi azonosság elvén” alapul (substantial equivalence principle). A lényegi azonosság elve alkalmazásának magától értetődő következménye volt, hogy az USA-ban nem tettek különbséget a GM- és a hagyományos fajták termesztése, kereskedelme és felhasználhatósága (például élelmiszer) között. A hagyományos és GM-termékek probléma nélkül keveredhettek, a GMO-élelmiszert, takarmányt nem kell megkülönbözetni (jelölni), tehát lényegében azonosnak tekintik. Emiatt nem lehet vizsgálni a GMO-élelmiszerek esetleges káros egészségügyi következményeit sem. Végül, az USA Szenátusa 2016. július 8-án, 63:30 arányban megszavazta a GMO-k jelölését. Barack Obama elnök aláírását követően 2016 augusztusában a törvény életbe lépett. A legfontosabb indok az volt, hogy a fogyasztónak joga van megtudni, hogy az adott élelmiszer tartalmaz-e GMO-t, vagy GMO-mentes, függetlenül attól, hogy veszélyes-e, vagy sem.

Az engedélyezési eljárás az EU-ban – az USA-tól eltérően – az „elővigyázatosság elvén” alapul (precautionary principle). Az elővigyázatosság elve a lehetséges kockázatokból indul ki, függetlenül attól, hogy az bizonyítva van vagy nincs. Tehát az EU szemlélete szerint minden GMO veszélyes, és az előállítónak kell bizonyítania, hogy nem az. A GMO-termékeket emiatt az EU-ban jelölni kell. A hagyományos termékek esetében is jelölni kell azokat, amelyekben a GMO-eredetű összetevő meghaladja a 0,9%-ot.

Hazánkban, mióta belépett az EU-ba, lényegében – az alaptörvényben rögzített – moratórium van. A hazai moratórium mind tudományos, mind gazdasági szempontból jelenleg indokolt. Amennyiben a társadalom és a mezőgazdaság számára valóban hasznos és veszélytelen GM-fajták jelennek meg a kereskedelemben, akkor viszont szükség lesz a magyar Alaptörvény módosítására és a moratórium részleges vagy teljes feloldására.

Addig is fontos feladatunk, hogy folytassuk a növényi géntechnológiával kapcsolatos kutatást és oktatást, valamint szakemberképzést, hogy az elméleti és gyakorlati ismeretekben, technikákban az ország nemzetközi szinten maradjon, valamint képes legyen a társadalom számára már elfogadható géntechnológiák átvételére, alkalmazására és továbbfejlesztésére.

Ezt a célt kívánja szolgálni ez a könyv a GM-fajták szakmailag korrekt, a termesztés és fogyasztás előnyeinek és kockázatainak reális és valós bemutatásával. A cél elérése érdekében, a könyv I. és II. fejezetei – a földi élet információját hordozó molekula, a DNS felfedezésétől, szerkezetének és működésének megismerésétől kiindulva mutatják be az elmúlt hatvan év legfontosabb molekuláris genetikai, biológiai – zömében Nobel-díjas – eredményeit. Lényegében azt, hogyan működnek a földi élőlények, és milyen eredmények tették lehetővé a működés megismerését és megváltoztatását az ember által.

A III. fejezet részletezi azokat a molekuláris genetikai, géntechnológiai (beleértve a legújabb genom/gén-szerkesztést is) és hagyományos nemesítési módszereket, amelyekkel előállítják a transzgénikus növényeket és GM-fajtákat. A IV. fejezet pedig bemutatja a GM-fajták termesztésének legfontosabb eredményeit, problémáit a világon, az USA-ban, az EU-ban és hazánkban. Az V. fejezet (herbicidtolerancia, rovar-, gomba-, baktérium- és vírusrezisztencia kialakítás), a VI. fejezet (sterilitás, virágszín, gyümölcsérés stb. módosítás) és a VII. fejezet (vitamin-, keményítő-, olaj- stb. tartalom módosítása) mutatja be, a napjainkig termesztésbe került GM-fajtákat, azok molekuláris módosításának lényegét, termesztésük előnyeit és hátrányait. Végül az utolsó, a VIII. fejezet, a kockázatok különböző fajtái szerint (tudományos, genetikai, ökológiai, termesztési, fogyasztási, gazdasági és szociális) csoportosítva mutatja be a GM-fajtákkal kapcsolatos problémákat.

A hivatkozott forrásmunkák részben írott (128 db), részben elektronikus (78 db) elérhetőségét az Irodalomjegyzék tartalmazza. Számos további elektronikus hivatkozás a szövegben került feltüntetésre. A jobb megértést szolgálja a 233 színes ábra és 19 színes táblázat, valamint, a könyv végén több mint ötszáz, zömében új szakkifejezés magyarázata.

A fentiek miatt őszinte szívvel ajánlható a könyv egyetemi hallgatóknak, oktatóknak és kutatóknak, továbbá fiatal és idős szakembereknek, akik a 21. század elején érteni és tudni szeretnék a növényi géntechnológiával és a transzgénikus növényekkel és termesztésük tapasztalataival kapcsolatos valós, a problémákat sem elhallgató ismereteket.