Az MTA Orvosi Osztálya Klinikai Tudományos Bizottsága felmérést végzett a nem egyetemi kórházakban folyó tudományos munka feltételeiről és eredményeiről. Az országos intézetekben dolgozók 22,7%-a rendelkezik valamilyen tudományos minősítéssel, a megyei kórházakban ez az arány 4,5%, a városi kórházakban 4,9%. A PhD-minősítéssel rendelkezők életkora magas, a minősített nők száma lényegesen kevesebb. Az elmúlt öt évben a száz orvosra jutó közleményszám harminckettő volt az országos intézetekben, kilenc, illetve tíz a megyei és városi kórházakban. A közlemények túlnyomó része magyar nyelvű. Bizottságunk kérésére a kórházak huszonnyolc tudományos projektre tettek javaslatot, melyből csak hármat nem tartottunk megvalósításra alkalmasnak. A bizottság javasolja olyan pályázat kiírását, mely a nem egyetemi kórházakban folyó tudományos projektek megvalósítását is támogatja, illetve olyan konferenciák szervezését, amelyeken az egészségipar és a kórházi ötletgazdák találkoznak.

 

Hazánkban a klinikai jellegű orvostudományi kutatások az egyetemi centrumokban koncentrálódnak. A megvalósítást saját források, az európai források mellett OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok), korábban pedig ETT- (Egészségügyi Tudományos Tanács) pályázatok segítik, illetve segítették. Az egyetemi jelentésekből, MTMT- (Magyar Tudományos Művek Tára) forrásokból jól követhető az egyetemi klinikák tudományos tevékenysége, de nincsenek vagy csak hiányos adataink vannak a nagy megyei és egyéb kórházak klinikai jellegű tudományos tevékenységről. Ezért a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztálya Klinikai Tudományos Bizottsága (MTA-KTB) felmérést végzett az országos intézetek, megyei és városi kórházak körében. (A felmérésbe nem vontuk be az egyetemi klinikákat.)

 

Valamennyi nem egyetemi kórház vezetőjét (országos intézet, megyei kórház, városi kórház) írásban kerestük meg. Arra kértük, juttassa el felhívásunkat az osztályvezetőkhöz. Az érdeklődők állítsanak össze néhány oldalban olyan klinikai jellegű tudományos projektet, amely kórházukban megvalósítható. A projekt összeállításakor az alábbiakra hívtuk fel a figyelmet:

 

A pályázatokat bizottságunk anonim módon, pontrendszer alapján értékelte: kiváló, módosítással megvalósítható, illetve megvalósításra nem javasolt minősítéssel és véleménnyel látta el.

 

Több mint 7000 orvost érintett a felmérés, akik 32 000 ágyat reprezentáló fekvőbetegrészleget látnak el. Az ötvenkét válaszoló kórház összesített adatait az 1. táblázatban foglaltuk össze.

A hét országos intézetben 716, a kilenc megyei kórházban 2537 és a 36 egyéb kórházban 4326 orvos dolgozik. Az orvosok közel 6%-a rendelkezik PhD- vagy kandidátusi minősítéssel. Az összesített adatoknál érdekesebbek a kórháztípusok szerinti eredmények. Míg az országos intézetekben dolgozók 22,7%-a rendelkezik valamilyen tudományos minősítéssel, addig a megyei kórházakban csupán 4,5%, a városi kórházakban 4,9%. Az egyetemmel nem rendelkező megyék közül Borsodban, Győr-Sopron és Vas megyében az átlagnál több a PhD-minősítéssel rendelkezők aránya. Azonban mindhárom kórháztípusban a minősített nők aránya szignifikánsan kisebb, mint a férfiaké. Az országos intézetekben 37%, a megyei és kisebb kórházakban csupán 27%, illetve 26%. A minősítettek átlag­életkora magas, az országos intézetekben 49, a megyei kórházakban 52, az egyéb kórházakban 55 év.

Mindhárom kórháztípusban rendszeresen szerveznek tudományos konferenciákat, legtöbbet az országos intézetek, de nem a megyei, hanem az egyéb kórházak vannak a második helyen (szintén 100 orvosra számolva, 2. ábra).

A gyógyszervizsgálatokban az országos intézetek a legaktívabbak, minden negyedik orvos legalább egy vizsgálatban részt vesz (27,6/100 orvos), de jelentős a megyei, illetve egyéb kórházak aktivitása is (18,6, illetve 14,6/100 orvos).

Örvendetes, hogy az ötleteknek és ajánlólevelünknek köszönhetően az egészség­ipar és a kórházak találkoztak, és három új kutatóműhely alakult meg.

 

Megállapítható, hogy az orvoselvándorlás ellenére még jelenleg is van mérhető tudományos aktivitás a megyei és a városi kórházakban, ami számos, döntően magyar nyelvű közleményben és a konferenciaszervezésben is megnyilvánul (Magyar Tudomány Ünnepe 2016, Nyíregyháza; Beke et al., 2015). A finanszírozás nehézségei ellenére minden kórháztípusban áldoznak a szakmai-tudományos ismereteket bővítő folyóiratokra. Számos konferenciát szerveznek, érdekes módon többet (száz orvosra számolva) az egyéb kórházakban, mint a megyei kórházakban. A felmérést végzők számára kellemes meglepetés volt a tudományos terveket benyújtók nagy száma és a széles körű témaválasztás. Különösen annak fényében, hogy a pályázók tudták, a bizottság csupán szakmai értékelést tud nyújtani, anyagi támogatást nem. A gyógyszervizsgálatok nagy számát szintén örvendetesnek tartjuk. Ezek nemcsak anyagi előnyt jelentenek a kórháznak és az orvosoknak, hanem a protokollok vezetése csiszolja angoltudásukat (a legtöbb vizsgálati protokoll angol), a beválogatási és kizárási kritériumok szisztematikus áttekintése során javul a diagnosztikus képesség, terjed a bizonyítékokon alapuló gyógyítás iránti igény és a good clinical practice (Blaskó, 2005).

 

Megjegyzés: az MTA Orvosi Osztálya Klinikai Tudományos Bizottsága tagjainak egy része vett részt a tudományos projektjavaslatok bírálatában. A bizottság tagjai: Ábrahám György, Altorjay István, Balla György, Balla József, Bereczki Dániel, Csiba László, Dobozy Attila, Dóczi Tamás, Édes István, Forster Tamás, Igaz Péter, Janka Zoltán, Karádi István, Kemény Lajos, Komoly Sámuel, Lakatos Péter, Merkely Béla Péter, Paragh György, Petrányi Győző, Schaff Zsuzsa, Szekanecz Zoltán, Tulassay Zsolt, Zeher Margit.