A tudományos minősítés működtetése – egyéni és intézményi szinten – az Akadémia egyik legfontosabb feladata. Az MTA doktora címük – amely mögött komoly tudományos és erkölcsi elismerés rejlik – az Akadémia és a nemzet egésze számára is kiemelkedően fontos eredmény. Ez a cím megkönnyíti és elősegíti a tudományos életpályán való előrelépést, és a Magyar Tudományos Akadémia is e cím birtokosai közül választja meg új levelező tagjait. Az MTA doktorai nagyobb felelősséget és többletmunkával járó kötelezettséget is vállalnak, ami bizottsági és bírálati feladatokat és a tudományos közéletben való komoly részvételt is magában foglal, oktató- és népszerűsítő munkájukkal pedig sokat tehetnek a magyar szaknyelv fejlesztéséért.

Az MTA doktora cím komoly elismerés abból a szempontból is, hogy nagyon sok ember munkája és objektív véleménye szükséges ahhoz, hogy a pályázat benyújtásától a habitusvizsgálaton és a bírálati szakaszon át a cím megszerzéséig eljussanak. Belegondoltak már, hogy összesen körülbelül 80-100 fő működik közre egy-egy pályázat értékelési szakaszaiban, és a Doktori Tanács tagjai az eljárásra bocsátás, majd a cím odaítélése folyamán többször is részletesen tanulmányozzák a pályázati anyagokat? Ez nem mechanikus munka, a Doktori Tanács kiemelkedően fontosnak tekinti a számszerűsíthető mutatók mögötti valós tudományos eredményeket, tehát a minősítés minőségi részét. Köztudott, hogy a minimumkövetelmények teljesítése elengedhetetlenül szükséges, de önmagában nem elégséges feltétele a sikeres eljárásnak. Mi, a Doktori Tanács tagjai a Doktori Tanács Titkárságával együtt kötelességünknek tekintjük, hogy az eljárást ott, ahol ez rajtunk múlik, a lehető leggyorsabban lebonyolítsuk. Ez a nap ünnep a Doktori Tanács Titkárságának munkatársai számára is, akik végigkísérték Önöket a pályázatuk benyújtásától a cím odaítéléséig. Köszönöm az ő munkájukat is.

Ami a Doktori Tanács elnökeként számomra a legnagyobb örömmel jár, az a munkánkban, a doktori eljárásokban, általában a tudományban folyamatosan jelen lévő sokszínűség. Ennek egyik példája, hogy most a Doktori Tanács történetének első női elnökeként köszönthetem Önöket egy olyan testület élén, amelynek 13 férfi és 9 női tagja van. MTA doktora pályázatra többféle doktori művet lehet benyújtani: könyvet, értekezést és rövid értekezést. A doktori művet be lehet nyújtani magyarul, ahogy a pályázók döntő többsége teszi, vagy a tudományos osztály engedélye alapján idegen nyelven. Az idegen nyelvű benyújtás a matematikai, a műszaki és az élettelen természettudományokban gyakoribb, mint a többi tudományágban, noha a tudomány minden területen nemzetközi. Az idegen nyelvű értekezések zöme angol, de például a Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályán bíráltak már el német, orosz, olasz, francia és részben latin nyelven íródott munkákat is, mert az adott témák ezt kívánták meg. Az idegen nyelvű benyújtás azonban kizárólag az értekezésre vonatkozik, a pályázatot magyar anyanyelvű pályázónak minden elemében magyarul kell benyújtania, és a védések is magyar nyelven folynak. Itt említem meg, hogy a nemzeti nyelv ápolásának igénye és az egyetemes tudományba való beilleszkedés egyensúlyának megteremtése már Akadémiánk történetének korai szakaszában elkezdődött. Arany János főtitkárként az 1870. évi közülésen elmondott titkári jelentésében így jellemezte az alapítástól 1868-ig fennálló működési módot: „Az egész akadémia mindig együtt tartá ülését; s általában, híven az alapszabályaiban kitűzött célhoz: »a tudományok magyar nyelven mívelése és terjesztése«, – inkább »nyelvmívelő« társulatnak tekinté magát, a hazafiak régi óhajtása értelmében, mint szak szerint munkálkodó tudományos egyesületnek.”

Majd, miután bemutatta az Alapszabály 1868-ban elfogadott módosításával életbe léptetett új rendet, így írt: „E szerint megvan a keret, melyben az egykor (lényegileg) nyelvmívelő társaság, mint tudományos akadémia, folytonos, önálló, szakszerű munkásságot fejthet ki. Azonban, ha szabad e helyről egyéni óhajtást nyilvánítnom: vajha, a tudományok szakbeli művelése mellett, a »magyar nyelven mívelés« jelentőségét se feledje! Vajha a tudós akadémiában, maradjon valami az egykori nyelvmívelő társaságból!”1

A Doktori Tanácsnak a mai napig szívügye ennek az egyensúlynak a fenntartása. Ebbe az irányba mutat az az új gyakorlat is, hogy a Magyar Tudomány folyóirat évente különszámot jelentet meg az MTA új doktorairól. A kiadvány kiemelt célja, hogy az Akadémia új doktorai és kutatásaik kapjanak nagyobb figyelmet a tudományos közéletben, és értekezésük itt közzétett, magyar nyelvű kivonatával is járuljanak hozzá a magyar szaknyelv fejlesztésének ügyéhez. Ennek érdekében kérjük, hogy e kivonatok szövegében törekedjenek a magyar szakkifejezések használatára, amivel a továbbiakban kutatótársaik munkáját, az oktatást és az igényes tudomány-népszerűsítést is segítik.

A sokszínűség kiterjed arra is, hogy az Akadémia 11 osztályának 11 különböző doktori minimumkövetelménye van osztályszinten, és akkor még nem beszéltünk az egyes tudományos bizottságok eltérő követelményeiről. A Doktori Tanácsban azonban egységes tudományos mérce van, valamennyi MTA doktora cím ugyanazon a szűrőn megy keresztül. Az évek során a Doktori Tanács tagjai megtanulják, hogyan lehet ráhangolódni más szakmák nagyon eltérő szokásaira, elvárásaira, amire az ember először rácsodálkozik, amikor egy ennyire sokszínű testületbe bekerül. Mi 22-en tisztelettel vagyunk egymás tudományágai iránt, és hálásak vagyunk egymásnak azért, amit más szakmákból a közös munka során megtanultunk.

A kialakult szokás szerint ezt az ünnepi alkalmat arra is felhasználjuk, hogy néhány statisztikai adat tükrében röviden bemutassuk az elmúlt év címszerzéseinek főbb jellemzőit, összevetve a korábbi évek adataival.

Ez alkalommal 77 fő kapja meg a doktori oklevelet. Ez a Doktori Tanács által 2023. január és 2023. december között odaítélt MTA doktora címeket jelenti, és megfelel az elmúlt évek átlagának.

A 1. ábrán a 77 új cím megoszlása látható a három nagy tudományterület között: 26 fő a bölcsészet- és társadalomtudományok, 26 fő a matematikai és természettudományok, 25 fő az élettudományok területéhez tartozik. Ezek évről évre hullámzó adatok, tavaly például a matematikai és természettudományok területéről volt a legtöbb címet szerző.

 

 

A 3. ábra az intézmények szerinti megoszlást mutatja. Az idén is azt látjuk, hogy a 77 doktor nagy többsége, 50 fő valamely egyetem dolgozója, és 10-en szereztek MTA doktora címet a volt akadémiai intézetekből. Ebben az évben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) emelkedik ki 10 fővel, majd a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) következik 8, illetve 7 fővel. Utánuk a Semmelweis Egyetem (SE), a Debreceni Egyetem (DE) és a Pécsi Tudományegyetem (PTE) áll 5-5 fővel. (Tavaly az ELTE volt a listavezető 10 fővel.)

Mint a 6. ábrán látható, a 2023. decemberi állapot szerint a tudomány doktora és az MTA doktora címnek összesen 2572 birtokosa volt, köztük 450 kutatónő.

Ha az elmúlt 10 évben MTA doktora címet szerzők szintvonalát berajzoljuk, akkor kb. 76 fős éves átlagot kapunk (8. ábra).

Végül engedjék meg, hogy összegezzem, mi a Magyar Tudományos Akadémia és a Doktori Tanács célja: a kutatói minőség hitelesítése az ország nemzetközi szinten is elismert kutatói közössége által. Tudományos értékek létrehozása és közvetítése a társadalom számára; tiszta, átlátható, nemzetközi szintű követelményrendszer; egyéni pályázati rendszer, független bírálati folyamat, sokoldalú szakértői bizottságok, közel 3000 szakértő az MTA szolgálatában; a kutatóhely belső viszonyaitól független, nemzetközi mércével mért tudományos minőség; a tudományos kutatás alapvető értékmérője a hozzáértő pályatársak kritikai véleménye.

Külön öröm számomra és az MTA számára is, hogy az idei új doktorok között üdvözölhetjük a Fiatal Kutatók Akadémiájának (FKA) egy tagját, és az ő számuk a beadott pályázatok alapján növekvő tendenciát mutat. Az, hogy az FKA tagjai, a tudományos utánpótlás legaktívabb szószólói színvonalas szakmai munkájuk és áldozatos közéleti szerepvállalásuk mellett az MTA doktora címet is fontosnak tartják, lényeges visszajelzés a fenti szempontok érvényességére.