Az elméleti fizikus Erwin Schrödinger 1944-ben megjelent kis könyvében népszerűsítette Max Delbrück és szerzőtársai 1935-ben megjelent kutatási eredményét, amely szerint a gén nagy stabilitású molekuláris anyag. A gént aperiodikus kristálynak képzelte el, és felvetette, hogy addig ismeretlen fizikai törvényekre lesz szükség az élet mibenlétének megértéséhez. Könyvének jelentős hatása volt abban, hogy más területen dolgozó, már jó nevű kutatók és sok kezdő kutató biológiai kutatásokba kezdjen, és ezzel jelentősen hozzájárult a 20. század második felében az élettudományokban született forradalmi felfedezésekhez.

 

 

 

 

In a small book published in 1944, theoretical physicist Erwin Schrödinger promoted the 1935 research of Max Delbrück and his co-authors, who had discovered that the gene was a highly stable molecular substance. He conceived of the gene as an aperiodic crystal and suggested that hitherto unknown physical laws would be needed to understand the nature of life. His book had a major impact in encouraging established scientists in other fields and many early career researchers to embark on biological research, and thus contributed significantly to the revolutionary discoveries in the life sciences in the second half of the twentieth century.

 

 

 

 

 

 

Szilárd Leó az 1930-as évek második felében foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a fizikáról áthelyezi érdeklődését a biológiára, mert ott látta a legnagyobb kihívásokat. Szilárd különleges érzékkel ismerte fel a fejlődési irányokat a tudományos kutatásban, de ezt az irányváltást csak a második világháborút követően lépte meg. A háborús előkészületek és a háború igényei arra késztették, hogy még évekig a nukleáris fizikában dolgozzon tovább. Amikor a háború után biológiai kutatásokra váltott, ebben saját korábbi elhatározását követte. Sok más tudományos kutató is átnyergelt biológiai kutatásokra a következő években, de ebben nem a korábbi érdeklődésnek volt szerepe, sokkal inkább egy kis könyvnek, Erwin Schrödinger What Is Life? című kötetének (Schrödinger, 1944).

 

Schrödinger könyvével közvetlenül a megjelenése után és azóta is sok recenzió foglalkozott; a jelen írás csupán a könyvvel kapcsolatos három kérdést taglal. Az egyik azoknak a szerzőknek a rövid bemutatása, akiknek a dolgozata Schrödinger könyvének középpontjában szerepel. A dolgozat címe: Über die Natur der Genmutation und der Genstruktur (A génmutáció és a génszerkezet természetéről), szerzői Nikolay Vladimirovitch Timoféeff-Ressovsky (Nyikolaj Vlagyimirovics Tyimofejev-Reszovszkij),1 Karl Günther Zimmer és Max Delbrück (1935). Ez a dolgozat megjelenésekor nem keltett visszhangot, és Schrödinger könyvének nagy érdeme, hogy visszahozta az ismeretlenségből. A második kérdés, amelyhez megjegyzéseket fűzök, a Schrödinger által bevezetett aperiodikus kristály fogalma. A harmadik a könyv hatása a 20. század második felének tudományára, amelyet egy sor híres tudós példájával illusztrálok.

 

 

Avery története az emberi tulajdonságoknak a tudományos felfedezések elismerésére gyakorolt hatása szempontjából is érdekes. Mérföldkőnek számító felfedezését pályájának késői szakaszában tette, és mire az megjelent, hivatalosan már nyugdíjba vonult, bár folytatta munkáját a Rockefeller Intézetben (ma Rockefeller Egyetem). McCarty szerint (Hargittai, 2002) Avery nem volt közlékeny személyiség. Nem szeretett nyilvánosan beszélni, mert azt nem tartotta megfelelőnek tudományos eredmények közlésére. Még mielőtt Avery az 1944-es nevezetes publikációjukat követően visszavonult volna az aktív kutatástól, mindkét munkatársa, MacLeod és McCarty, a tudomány más területein folytatta kutatásait. Mindhárman orvos végzettségűek voltak, MacLeodnak és McCartynak orvostudományi kutatói állásokat ajánlottak fel. A DNS genetikai anyagként való szélesebb körű elismerését néhány évvel később Alfred D. Hershey és Martha Chase 1952-es, kevésbé kiterjedt vizsgálata hozta meg (Hershey–Chase, 1952). Ekkorra a szélesebb tudományos közösség már megérett arra, hogy elfogadja a DNS meghatározó szerepét az öröklődésben.

 

Sokak számára a lehető legizgalmasabb kihívást jelentette a Schrödinger által felvetett lehetőség, sőt esetleges szükségesség, hogy az élet mibenlétének megértéséhez várható addig nem ismert fizikai törvények felfedezése. A könyv hatását néhány prominens vagy későbbi prominens tudós megnyilatkozásával illusztrálom.

 

Természetesen Schrödinger What Is Life? című könyve semmiben sem mondta ki az utolsó szót, még csak nem is új felfedezések bemutatása volt a célja. Idővel az is kiderült, hogy nem voltak olyan további fizikai törvények, amelyek felfedezése segített volna az élet mibenlétének megértésében. A könyv arról nyújtott pillanatképet, hogy hol tart éppen akkor a tudomány, és ezt nagyon hatásosan tette. Azóta is jelent már meg ugyanilyen címmel könyv, és lemérhető az a hatalmas út, amelyet az élettudományok Schrödinger könyvének megjelenése óta megtettek, és amelyhez Schrödinger könyve felbecsülhetetlen módon járult hozzá. Kiemelem Paul Nurse (4. ábra) 2020-ban megjelent könyvét (Nurse, 2020), amely átfogó képet nyújt a modern biológia állásáról, és ezzel a jövő kutatásaira vonatkozóan is irányt mutat. Nurse érdeklődése egyetemes, amellett, hogy saját kutatásaiban 2001-ben Nobel-díjjal elismert felfedezéseket tett. Egyetemes érdeklődése nagyban különbözik attól a biológiai-élettudományi területen nem ritka modelltől, amely szerint valaki minél hamarabb igyekszik elérni a tudomány határvidékére anélkül, hogy széles körű tudásbázist építene fel, nagy felfedezést tesz, majd a kutatói pályát vállalati-vállalkozói karrierre cseréli. Ez nem csökkenti a korábbi felfedezés jelentőségét, ez csak egy másik modell. A Nurse által követett „régimódi” pálya magába foglalja a tudománytörténet iránti élénk érdeklődést, amely kutatásait is segíti. Széles körű érdeklődése valószínűleg elősegítette, hogy a tudományirányításban meghatározó tisztségekre válasszák meg vagy kérjék fel. Volt a New York-i Rockefeller Egyetem elnöke (rektora) és a londoni Royal Society elnöke, jelenleg a londoni Francis Crick Intézet végrehajtó bizottságának elnöke és az intézet igazgatója, miközben továbbra sem adta fel saját laboratóriumi kutatásait.

 

(A jelen cikk bővebb változata angolul olvasható a Structural Chemistry folyóiratban [Hargittai, 2024].)