A lokális, illetve globális társadalmi, kulturális, gazdasági, egészségügyi, illetve környezetvédelmi kihívások megoldásához sürgető szükség van mind alap- és alkalmazott kutatásokra, mind pedig az ezekből születő innovációk megvalósítására. Mindehhez megfelelő finanszírozás és infrastruktúra, az ezeket elvégző kutatói műhelyek is kellenek, a tudományos eredményeket pedig szélesebb körben is fontos kommunikálni. A kutatók tudományos munkájuk mellett cikkeket bírálnak, kutatói utánpótlást nevelnek, egy részük aktív az egyetemi oktatásban, az intézményi adminisztrációban, a tudománypolitikában vagy a politikai döntéshozók felé történő tudományos igényű szaktanácsadási munkákban is. Látható tehát, hogy a tudományos és innovációs ökoszisztéma megfelelő és hatékony működtetéséhez sokféle tevékenységet végző szereplőre és az ő együttműködésükre van szükség (1. ábra).

 

 

Többen felismerték, hogy az egyszerűsített indikátorokon alapuló, szűk látókörű értékelések nem tudják garantálni a kutatás minőségét, hasznosságát, integritását és diverzitását, és hosszú távon károsak a K+F+I-ökoszisztémára nézve is, mert a kooperáció helyett sok esetben felesleges versengést generálnak. Ez a rendszer például a társadalmi hatás, hasznosulás és alkalmazott kutatások érvényre juttatása helyett a tudományos publikációk maximalizálására készteti a kutatókat, bizonyos esetekben akár nem megfelelő vagy nem etikus eszközök révén (predátor folyóiratokban való publikálás, nem megérdemelt szerzőség, felaprózott cikkek, nem igazságos szerzői sorrend stb.). A fenti rendszer azoknak kedvez, akik kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkeznek, már kellően elismertek (ismerőseik vagy ők maguk rangos folyóiratok szerkesztőbizottságának tagjai), és vezető pozícióban vannak. A nem megfelelő indikátorok használata, illetve az indikátorok nem megfelelő használata is számos tudományterületen a lokális témákkal vagy határterületekkel foglalkozók, a kisgyermekes kutatónők, a specialisták, illetve az egy-egy módszerben világszínvonalú tudással rendelkező kutatók háttérbe szorulásához vezet a generalista csoportvezetőkkel szemben, például akkor, amikor csak az első vagy utolsó szerző teljesítményét értékelik hangsúlyosan egy-egy cikk kapcsán. A fentiek miatt csökken az innovációs ökoszisztéma diverzitása is, ami a felfedező kutatásoknak és az ipari hasznosulásokhoz szükséges kreativitásnak sem kedvez.