A kódexben megfogalmazott tudományetikai alapelvek nem változtak a korábbi kiadáshoz képest, legfeljebb finomodott a megfogalmazásuk. A négy alapelv, amelynek minden kutató munkáját át kell hatnia, a következő. Megbízhatóság a kutatás minőségének biztosításában (ami tükröződik a tervezésben, a módszertanban, az elemzésben és a források felhasználásában), a becsületesség (a kutatások átlátható, tisztességes, átfogó és elfogulatlan módon történő kidolgozása, végrehajtása, bírálata, jelentése és kommunikálása terén), a tisztelet (a kutatás tárgyai, résztvevői, a társadalom, az ökoszisztéma, a kulturális örökség és a környezet iránt), illetve az elszámoltathatóság. Az utóbbi magában foglalja az ötlettől a publikációig tartó kutatást, annak irányítását és szervezését, a képzést, a felügyeletet és a mentorálást, valamint a kutatás tágabb hatásait. E négy szempont tökéletesen összefoglalja a kutatókat irányító erkölcsi elvárásokat. A kódex az alapelvekből kiindulva részletezi a jó kutatói, kutatási gyakorlatot. A kutatási kötelességszegések formáit, az elfogadhatatlan kutatói tevékenységeket ezt követően írja le, végül ismerteti a kutatási integritás megsértése esetén követendő eljárások általános szabályait.

A kódex külön alfejezetet szentel a kutatási óvintézkedések fontosságának, többek között annak, hogy a kutatók tiszteletben tartják a tudományágukra vonatkozó szabályozásokat és ajánlásokat, a jogi és etikai rendelkezéseknek megfelelően bánnak a kutatásuk tárgyával, legyen az ember, állat, illetve kulturális, biológiai, környezeti vagy fizikai vonatkozású. Felismerik és kezelik a kutatásukkal kapcsolatos potenciális károkat és kockázatokat, óvják a kutatásukhoz kapcsolódó közösségek és személyek egészségét, biztonságát és jólétét. Az adatkezelés és adatmenedzsment fontossága szintén nagy hangsúlyt kap, beleértve az adatok és kutatási anyagok biztonsággal történő megőrzését, azokhoz hozzáférés biztosítását, megfelelve a „FAIR”-elveknek (Findable – fellelhető, Accessible – hozzáférhető, Interoperable and Reusable –interoperábilis és újra felhasználható), és annak tudomásulvételét, hogy az adatok, metaadatok, protokollok, kódok, software-ek a kutatás jogszerű és idézhető termékei. A kollaborációs kutatások végzésekor alkalmazott kutatásetikai szabályokat külön ismerteti a kódexnek ez a fejezete, hangsúlyozva a közös munka kereteit, az arra vonatkozó jogi és etikai szabályokat és az eredmények publikálásakor követendő eljárást rögzítő egyetértést.

Az eredmények publikálása és kommunikációja kapcsán megfogalmazott elvárások ismertetése különösen figyelmet keltő része a kódexnek. A közleményekben a szerzőség kritériuma, hogy a kutató (1) jelentősen hozzájárult a kutatás tervezéséhez, az adatgyűjtéshez és analízishez és/vagy annak interpretálásához; (2) részt vett a közlemény megírásában és/vagy annak kritikai átnézésében; (3) jóváhagyta a publikáció végső változatát; és (4) felelősséget vállal a publikáció tartalmáért. A szerzők adják meg a közleményben hogy közülük kinek mi volt a szerepe a kutatás és a közlemény elkészítése során – megjegyzendő, hogy napjainkban ezt a folyóiratok többsége elő is írja. Ismerjék el azoknak a hozzájárulását (például: asszisztens, pénzügyi támogató), akik a fenti kritériumok alapján nem kerültek a szerzők közé. Valamennyi szerző nyilvánosságra hozza az összeférhetetlenségeket. Eredményeikről őszintén és tárgyilagosan kommunikálnak a nagyközönséggel, valamint a hagyományos és a közösségi médiában. A szerzőknek és a kiadóknak szükség esetén javításokat kell kiadniuk, vagy vissza kell vonniuk azokat a munkákat, amelyek közölt eredményei kapcsán utólag kétségek merültek fel. A kutatók intenzíven részt vesznek a bírálati és értékelési eljárások folyamataiban, ezek során átláthatóan, indokolhatóan és elfogulatlanul bírálják el és értékelik a publikációra, támogatásra, kinevezésre, előléptetésre vagy jutalmazásra benyújtott anyagokat, betartva a titoktartási kötelezettségeket. Fontos új elemként jelenik meg az az elvárás, hogy az értékelési eljárásokban a minőség, a tudásbővítés és a várható hatás szempontjai kerüljenek előtérbe a mennyiségi indikátorok dominanciája helyett.

Vannak olyan kutatói gyakorlatok, amelyek a közvélemény szemében talán nem minősülnek ilyen súlyosan etikátlannak, mégis jelentősen torzítják a közölt tudományos eredményeket, információkat. Ezekből a felmérések szerint jóval több van, és sokkal gyakoribbak, mint a legsúlyosabb vétségek esetei, ugyanakkor a tudományetikai vétségek tömegének kevésbé látható részei. Ilyenek például a kutató számára kedvező eredmények szelektív kiválogatása a kevésbé meggyőző részek elhagyásával, a statisztikai analízis hanyag kezelése, a képadatok manipulálása. Az anonim felmérésekre válaszoló kutatók 15–20 százaléka elismeri, hogy a sikeres publikálás érdekében esetenként torzított az eredményeken. Az is gyakran előfordul, hogy a rivális kutatók eredményeit szándékosan alulhivatkozzák a cikkben, miközben azt saját hivatkozásokkal töltik fel. Továbbra is gyakori a tiszteleti szerzőség, amikor bár semmi köze valakinek az adott kutatáshoz, mégis elvárja, hogy bevegyék a szerzők közé. A kéziratok bírálati folyamatában is előfordul, hogy a bíráló nem jelzi, hogy konkurens kutatócsoporthoz tartozik, majd szándékosan hátráltatja a kézirat elfogadását, miközben megpróbálja leközölni az eredményeket. A kutatói közösség fontos feladata, hogy a frissített kódexben is felsorolt elfogadhatatlan kutatói gyakorlatok megszüntetéséért, megelőzéséért tudományetikai képzéssel, a kutatócsoportokban személyes példamutatással, mentorálással minél többet tegyen, hiszen ezen nagymértékben múlik a társadalom előtt a tudományos tevékenység hitelessége.

A frissített kódex szövege éppen abban változott, hogy külön hangsúlyozza a kutatók felelősségét: etikátlannak minősíti az efféle folyóiratok szándékos használatát a tudományos előmenetel segítése, pályázati források elnyerése, tudományos minősítések megszerzése érdekében. Az ilyen tevékenység ugyanis nemcsak a saját eredményekről fest hamis képet, de a tudomány egészének minőségbiztosítását is aláássa. Nehézséget jelent, hogy nem mindig lehet egyértelműen eldönteni, hogy mely folyóiratok minősíthetők predátornak, melyek nem, és ebben viták is lehetnek a kutatók között. A predátor működés vádja főként nyílt hozzáférésű folyóiratoknál vetődik fel, hiszen az előfizetéses folyóiratok könnyen elvesztik az előfizetőiket, ha megkérdőjeleződik az általuk működtetett minőségkontroll. Jó támpontot jelenthet open access folyóirat megítéléséhez, ha a címe alapján ellenőrizzük, hogy szerepel-e az ilyen szaklapokat minőségi kritériumok alapján besoroló adatbázisok valamelyikében, például a nemzetközi kutatói közösség által is ellenőrzött Directory of Open Access Journals (DOAJ, n. d.) listájában. Az MTA a közelmúltban hozott döntése alapján a norvég folyóirat-minősítési rendszer használatát vezeti be, és ajánlja a hazai kutatóhelyek számára.

Emellett a 2023-as kódex már megemlíti a predátor konferenciákat is, amelyek a legutóbbi években jelentek meg. Ezek a jelentős részvételi költséget igénylő konferenciák is csaláson alapulnak: neves kutatók előadásait hirdetik meg, de a részvételi díjat kifizető kutatók odautazva azzal szembesülnek, hogy a valós esemény távolról sem hasonlít a hirdetésekben ígért rendezvényhez.

Ugyanakkor, azon kutatócsoportok számára, amelyek EU-forrást használtak, használnak, a 2017-es ALLEA-kódex szerződéseikhez kapcsolt, rájuk érvényes etikai kódex lett. A 2023-ban megjelent, átdolgozott európai kódexszel is ez a helyzet, függetlenül attól, hogy ennek a magyar fordítása még nem készült el, bár ez csak idő kérdése. Az MTA lépéskényszerben van, hiszen korszerűsített tudományetikai kódexre van itthon is szükség. El kell döntenie, hogy az MTA a meglévő 2010-es kódexét az új európai kódexre figyelemmel módosítja-e, vagy az európai kódexet veszi alapul, és azt egészíti ki fontosnak tartott hazai szempontok alapján. Az Akadémia felelőssége azért is nagy, mert számos hazai egyetem és kutatóintézet az MTA tudományetikai kódexét tartja saját intézményére is érvényesnek, és optimális esetben ez kiterjedhet az összes hazai kutatóhelyre, vagyis konszenzusos nemzeti dokumentummá válik, és a tudományos kutatási integritás biztosításának egységes alapja jöhetne létre Magyarországon.