A hazai és nemzetközi pályázati rendszerek (URL2) diverzek az elvárt tudományos teljesítmény, az elnyerhető támogatás, a futamidő és más paraméterek szempontjából is, így a kutatói életpálya és az egyéni lehetőségek mentén többnyire azonosíthatóak a reális nyerési eséllyel kecsegtető források. Az írásunkban bemutatott részletes elemzésekhez ennek a nagy halmaznak egy részét választottuk ki, fókuszálva azokra a PhD-fokozattal rendelkező kutatóknak szóló hosszú futamidejű kiírásokra, melyek tisztán kiválósági alapon működnek, minden évben megnyílnak, és egymástól függetlenül pályázhatók. A halmazt kilenc kiírás alkotja: az OTKA posztdoktori (PD), fiatal kutatói (FK), kutatói (K) és kiválósági programjai (KK), az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja, az MTA Lendület Programja, és a European Research Council (ERC) Starting (StG), Consolidator (CoG) és Advanced Grant (AdG) pályázatai. A felsorolt pályázatok kapcsán a 2018–2022 közötti időszakra összegyűjtöttük többek között a beadott és nyertes pályázatok számát, azok tudományterületek közötti megoszlását, a pályázók és nyertesek nemi arányát, illetve a támogatási összegeket. (A Lendület Program korábbi I. és II., jelenlegi Induló és Haladó alprogramjai közötti megoszlásról nem állt rendelkezésünkre bontás, így a kiírást homogén módon kezeltük.) Amennyiben egyfajta életpálya szerinti sorrendet szeretnénk felállítani, a kilenc kiírás közül az „early career” kutatóknak szól az OTKA PD, az ERC StG, az OTKA FK és a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, míg az „advanced career” kutatók számára az MTA Lendület Program, az ERC CoG, az OTKA K, az OTKA KK és az ERC AdG áll nyitva.

 

Az 1. ábra nyolc pályázat kapcsán mutatja a 2018–2022 közötti években elnyerhető támogatási összeg és a nyertesek aránya közötti összefüggést. (Az OTKA KK-pályázatot speciális feltételei és 60%-ot meghaladó nyerési aránya miatt nem ábrázoltuk.) A támogatási összegek minden esetben a megítélt teljes támogatást jelentik, ennek felhasználhatósága eltér az egyes kiírások között. Az ERC-pályázatok esetén az euróban meghatározott támogatási összeget az odaítélés évének középárfolyamán számítottuk át forintra. A futamidő a Bolyai- és az OTKA PD-kiírás esetén három év, az OTKA FK- és K-pályázatoknál négy év, míg a többi esetben öt év. A nyolc kiírás vizuálisan is jól elkülönül, három csoportba osztható.

 

Az ábra bal oldalán a Bolyai-ösztöndíjat, illetve az OTKA-pályázatokat látjuk. Ezek mindegyike viszonylag nagy nyerési aránnyal bír (Bolyai 21%, OTKA PD 25,3%, OTKA FK 25,8%, OTKA K 27,7%), támogatási összegük azonban alacsony, így gyakorlatilag csak egyéni felhasználású vagy kiegészítő forrásként szolgálnak a kutatók számára. (Ezt jól illusztrálják a fiatal kutatók felmérésre érkezett válaszai: „Az egyéni pályázatokban az OTKA, hiába elérhetőbb, önmagában képtelen ellátni egy csoport fenntartását…”, „Egy labor- és eszközigényes OTKA K pályázatnál már magyar kutató bérét is nehéz tervezni, külföldi kutató alkalmazása pedig szóba se jöhet ennyi pénzből.”)

 

A támogatási összegeknél maradva nem mehetünk el szó nélkül az MTA Lendület Program viszonylagos elinflálódása mellett sem. Az első, 2009-es meghirdetéskor induló öt csoport átlagosan évi 48 millió forinttal gazdálkodhatott, míg a legutóbbi, 2023-as kiírás Induló kategóriában 40, Haladó kategóriában pedig 50 millió forintban maximalizálta az összeget. A jelenség nem egyedi, az ERC kutatási pályázatainak irányszámai is stagnáltak ezen az időtávon, ugyanakkor az eurózóna 2009–2023 közötti kumulált inflációja kb. 30% volt, míg a forint esetén ez megközelíti a 90%-ot (Eurostat- és MNB-adatok alapján). Megszűnt emellett a támogatás „beépülő jellege”, ennek pótlására pedig a már Lendületet elnyert, jó mutatóik révén versenyelőnnyel bíró kutatók jelentős része pályázóként jelenik meg az OTKA-kiírásoknál.

 

A fiatal kutatói közösség egyetért abban, hogy a családos kutatónők hátrányt szenvednek, a gyermekvállalás a karrierjükben élethosszig tartó időkiesést és publikációs hátrányt generál; ezt Németh Brigitta és munkatársai (2022) a Magyar Tudományos Művek Tára- (MTMT) adatokkal alá is támasztották. Joggal feltételezhető, hogy ezzel, illetve a karrierollóval összefüggésben a kutatói életpálya előrehaladtával egyre kisebb a női pályázók aránya (2. ábra); míg a fokozatszerzést követő időszakban ~40%-ról beszélhetünk, a kutatócsoport-vezetői pályázatok esetén ez 20–25%-ra csökken. A trendből egyértelműen lefelé lóg ki az MTA Lendület Program, ahol a női pályázók aránya 2018–2022 között csupán 22% volt. Visszautalva a felmérésre (Németh et al., 2022), a nők jövedelemhátránya a 36–40 éves korcsoportnál szélesedik ki, ami jellemzően az önálló kutatócsoport-alapítás időszaka is lenne.

 

Ez az üvegplafon a legtöbb esetben a tudománymetriai mutatók (például publikációk és hivatkozások száma) lassabb ütemű növekedésével, illetve a kiemelt pályázatok esetén fennálló felső korhatárral indokolható; a jelenlegi rendszerben a kutatónők nagy része ezeken a pályázatokon nem tud kompetitív lenni. Utóbbi feltételezést erősíti, hogy a nemek közötti olló a nyerési arányok tekintetében az „advanced career” életszakasznál a legnagyobb. Az OTKA FK- és K-kiírások esetén a férfi pályázóknak ~5%-kal több esélyük van nyerni (FK esetén a férfiak 27,8%-a, a nők 22,6%-a nyer támogatást, K esetén a számok 29,2% és 23,5%), és közel azonos értéket látunk az MTA doktora fokozatra felkészítő Bolyai-ösztöndíj esetén is (a férfiak 23%-a, míg a nők 17,5%-a pályázik sikeresen). Eltérő irányt mutat a Lendület, ahol ~3%-kal a női pályázók felé billen a mérleg nyelve az elmúlt években (férfiaknál 15,6%, nőknél 18,5% a nyerési arány), azonban így is sokkal magasabb a férfi nyertesek aránya (67–78% közötti).

 

A kutatói életpálya általános alulfinanszírozottsága miatt mind a megélhetés, mind pedig a kutatás hosszú távú folyamatosságának biztosítása érdekében gyakorlatilag minden fiatal kutató kénytelen a kiegészítő forrásokra (másod- és harmadállások, ösztöndíjak, pályázatok) is támaszkodni. A fiatal kutatói felmérésre adott válaszok, illetve az FKA által végzett elemzések a következő területeket azonosítják fejlesztendőként:

 

Összefoglalva: a Máté-elvet kevésbé érvényesítő, kiszámíthatóbb és transzparensebb pályázati lehetőségekre lenne szükség; ezeket az alapelveket az FKA 2020-ban már részletesen tárgyalta (Alpár et al., 2020). Bízunk benne, hogy a Neumann János Programban vázoltak szerint létrejövő Kutatási Kiválósági Tanács („research council”) és az alapkutatási pályázatok egységes rendszerben történő újraszervezése támogatóbb környezetet eredményez a magyar kutatók számára. Az FKA ezt a célt támogatva a jövőben is törekedni fog a fiatalok képviseletére.

 

A szerzők az FKA tagjai, akik köszönetüket fejezik ki a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Pályázatok Főosztályának és a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalnak a közlemény alapjául szolgáló pályázati adatok elküldéséért. Külön kiemelnénk Sárpátki Árvácskának az MTA Kutatási Pályázatok Főosztálya főosztályvezetőjének és Szabó Istvánnak, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal korábbi tudományos és nemzetközi elnökhelyettesének konstruktív támogatását, az adatok rendelkezésre bocsátását.