Viselkedésünk alapvetően változik meg, ha jelen van egy vagy több fajtársunk, ezt hívjuk társas vagy szociális viselkedésnek. Ennek különböző fajtái, szabályozásuk szempontjából, a legbonyolultabb viselkedések közé tartoznak. Már a fajtársunk felől érkező információk is összetettek. Ha együtt vagyunk egy fajtársunkkal, számos modalitáson keresztül kapunk tőle jeleket, ez a szociális viselkedés informatív vagy szenzoros része. Látjuk őt, testtartását, mimikáját, mozgását. Emellett azonban halljuk is, ha beszél hozzánk, azt értelemszerűen dekódolnunk kell, de beszéd nélkül is sokféle nesz, zörej kíséri a fajtársat. A vizuális és auditoros bemenetek mellett meg kell említeni a szaglás eredetű, ún. olfaktoros bemeneteket, amelyeknek emberben ugyan kisebb a szerepe, de azért nem véletlen a kölnihasználat vagy a rossz szájszag elkerülésére való törekvésünk. Egy további lehetőség a társas érintkezésre egymás megérintése, ami az ún. szomatoszenzoros modalitáson keresztül vezet kapcsolathoz. Ez értelemszerűen szükséges a reprodukciós viselkedések kapcsán, például szeretkezés, gyermek szoptatása, de a mindennapi életünknek is része a kézfogás, bátorító ölelés, simogatás stb. formájában. Ennek csoportösszetartó hatása is lehet állatokban, amire példa a majmok kurkászó viselkedése. Vannak a szociális viselkedéseknek egyszerű reflexes vagy ösztönszerű összetevői, melyek esetén sokszor csak egy modalitáson keresztül érkező bemenet alakítja a viselkedésünket, ilyen például számos reprodukciós viselkedéselem. Ugyanakkor a különböző modalitásokon keresztül általában párhuzamosan érkezik fajtársunktól információ, így azok feldolgozását ún. multimodális bemenettel rendelkező agyterületek végzik. A kiterjedt nagyagykéreggel rendelkező ember esetén ezek az agykérgi területek kapacitásuk jelentős részét tudják a szociális kogníció szolgálatába állítani. Ennek része a fajtárs felismerése, amihez szociális memória is társul: mind rövid távú munkamemória, mind az ismerőseinkre való hosszabb távú emlékezés. Ha valami különlegesen érdekes szociális helyzet adódik, arra az inzula nevű agykérgi terület elülső része aktiválódik, és hívja fel a figyelmet. A szociális interakciók egy további fontos eleme a fajtársunk belső állapotának felismerése, hiszen válaszreakciónk ettől is függ, nem mindegy, hogy akivel kommunikálunk, az például dühös vagy szorong stb. Amennyiben megértjük társunk érzelmeit, empátiáról, ha át is érezzük, akkor emocionális empátiáról beszélhetünk. Az empátia átélése kapcsán megállapították, hogy ugyanazon területek, így a frontális lebenyben elhelyezkedő elülső cinguláris kéreg aktívabb funkcionális mágneses rezonanciával (fMRI) mérve egy fájdalomtól szenvedő és vele empatikus személyben (Fallon et al., 2020). Egy további kognitív lépés a szociális interakciók során annak megértésére tett próbálkozásunk, hogy mi lehet a társunk gondolata, terve, mit fog tenni – ezt az idegrendszeri folyamatot mentalizációnak nevezzük. Ilyenkor szintén jellemző, hogy ha gondolunk valamire, és a másik személy ugyanarra gondol, azonos agyterületek, így például a mediális prefrontális kéreg aktiválódnak (Le Petit et al., 2022). Számos megfigyelés szerint ezen jelenség mögött a tükörneuronok állhatnak (Schmidt et al., 2021), melyeket először a majmok mozgatórendszerében írtak le elektromos módszerekkel, ugyanis találtak olyan idegsejteket, amelyek mind a kéz mozgatásakor, mind a mozgó kéz látványára emelkedett kisülési frekvenciát mutattak (Kohler et al., 2002). Mindezen agyi folyamatok képessé tesznek minket arra, hogy szociális szituációkban megtervezzük a válaszunkat. A motoros terv az agykéreg frontális lebenyének premotoros területein alakul ki, amelynek egy bemenete a precuneus nevű parietális területen kódolt egyéni habitusunk. Végül a megtervezett választ az agykérgi területek a motoros rendszer felé továbbítják. Mindez folyamatosan zajlik a szociális interakció alatt a beérkező multimodális szenzoros bemenetek által közben módosulva. Ezen idegi folyamatok képessé tesznek bennünket a szociális interakcióra. Hogy azokat akarjuk-e az adott pillanatban végrehajtani, az a motivációs állapotunktól is függ. Ezt az agy jutalmazó rendszere szabja meg. A szociális fajok számára a fajtárs jelenléte általában jutalomértékkel bír. A konkrét viselkedésünket ugyanakkor az adott szituáció dönti el, hiszen lehetnek még fontosabb motivációink egyéb viselkedések kivitelezésére, vagy az adott szociális partner is lehet nem kívánatos. Ráadásul, a jutalomrendszer a nagyagykéregből is kap bemeneteket, amelyekkel a jutalomvezérelt viselkedés tudatosan szabályozhatóvá válhat, így az akár teljes mértékben legátolható kognitív folyamatok által.