A környezettudatos működés a múzeumokat is komoly kihívások elé állítja. Az épületek üzemeltetése, a gyűjtemények energiatakarékos állagmegóvása, valamint a műtárgyak utaztatásának környezetre gyakorolt negatív hatása a múzeumokat is arra késztetik, hogy új stratégiákat dolgozzanak ki. Kutatások igazolják, hogy a múzeumok közelebb hozhatják a közönséget a környezetvédelem témaköréhez a kiállításaikon és környezettudatos működésük példáján keresztül (Molina–Torres, 2021). A jövő nagy áttörést hozhat a korszerűtlen, nagy energiafelhasználású múzeumépületek kizöldítésére, amire egyre több nemzetközi, folyamatban lévő vagy már megvalósult példát ismerünk: Alvar Aalto Múzeum, Helsinki; MAXXI, Róma (Aleksandrov, 2021).

 

 

Az 1. faktorba hét résztvevő véleménye került, ez a legnagyobb elemszámú csoport. Az általuk leginkább preferált állítások a gazdasági, kulturális és társadalmi dimenzióhoz tartoznak. A faktor tagjai között a legnagyobb egyetértés abban van, hogy a fenntartható múzeum az innováción, a múzeumi szolgáltatások folyamatos fejlesztésén és az új technológiai megoldások adaptációján alapul. A gazdaságilag stabil szolgáltató múzeumhoz azonban már véleményük szerint új működési modellre is szükség lehet. A csoport a gazdasági dimenzió fontossága után azokat az állításokat részesítette előnyben, amelyek a kulturális dimenziót erősítik, és arra utalnak, hogy a múzeum időről időre újragondolhatja a gyűjteményezési politikáját, kiállítási programjába pedig hosszan nyitva tartó kiállításokat is beiktathat. Fontos számukra a nemzetközi elismerés, miközben abban bizonytalanok, hogy a múzeumok tudományos munkájának fontossága hogyan fordítható le a társadalom számára. A csoport a kulturális dimenzió mellett még a látogatókat érintő társadalmi vonatkozású állításokat preferálta. Egyetértenek abban, hogy a múzeumok tevékenységében a hangsúly a gyűjteményről fokozatosan a gyűjteménnyel való kapcsolatra helyeződik át, ami azt jelenti, hogy a jövőben fenntartható múzeum az lehet, amelyiknek sikere inkább a látogatókhoz fűződő kapcsolatok fejlesztésén, mintsem műtárgyak birtoklásán alapul. A környezeti pillért éríntő állítások nem kerültek be a kiemelt preferenciáik közé. Mivel a faktor tagjai az innovációt, a szolgáltatások folyamatos fejlesztését és a látogatók kiállításokon keresztüli megszólítását emelték ki, ezért a csoport a kiállítás-központú innovátor elnevezést kapta.

 

 

A második faktort három múzeumi vezető alkotja. Véleménypreferenciáik mind a négy fenntarthatósági pillért érintik, a dimenziók preferenciasorrendje: kulturális, társadalmi, környezeti és gazdasági. A kulturális dimenzió mentén a csoport tagjai teljesen egyetértettek abban, hogy a múzeumok gyűjteményének folyamatos és határozatlan időre történő bővítése lehetséges. A gyűjteményt érintően a tagok között konszenzus van abban is, hogy a környezettudatos működés érdekében el lehet térni a műtárgymegőrzés nemzetközi követelményeitől, és azokat a helyi adottságokhoz kell igazítani, valamint a múzeum gyűjteményezési politikáját is meg lehet változtatni. A társadalmi dimenzió mentén legfontosabbnak azt tartják, hogy a múzeum ne féljen a tabutémáktól, valamint a múzeumnak ki kell lépnie a falai mögül ahhoz, hogy a látogatókkal szorosabb kapcsolatot alakítson ki, és hisznek abban, hogy a múzeum tudományos munkájának fontossága lefordítható a társadalom számára. A környezeti kérdésekben a múzeum szemléletformáló szerepét emelték ki, szerintünk valamennyi múzeum tehet azért, hogy a közönséget érzékenyítse a környezetvédelmi témákhoz, és nem értenek egyet azzal, hogy ezek a kérdések kevésbé fontosak a múzeumok számára. A gazdasági dimenzió vonatkozásában úgy gondolják, hogy a múzeumok nem képesek támogatók nélkül működni, folyamatosan fejleszteniük kell szolgáltatásaikat, és lépést kell tartaniuk a technológiai fejlődéssel. Szerintük a múzeumok nem rendelkeznek gyakorlati tudással a fenntarthatóságról, és ki kell dolgozniuk a fenntarthatósági stratégiájukat.

 

A 3-as faktorba tartozó öt szakértő véleménye által leginkább preferált állítások a fenntarthatóság társadalmi, környezeti és gazdasági dimenziójához kapcsolódnak, és bár fontosnak tartják, de a negyedik helyen szerepel a kulturális dimenzió. A faktor tagjainak preferencia-sorrendjében a fenntarthatóság társadalmi dimenzióját érintő oktatási funkció szerepel szignifikánsan az első helyen, azonban abban is egyetértenek, hogy a múzeumoknak az oktatás mellett a szórakoztatás is a feladatuk. A környezeti dimenzió mentén fontosnak tartják, hogy a múzeumok kiállításaikon keresztül közelebb hozhatják a közönséget a környezetvédelem témaköréhez, és ebben nemcsak a természettudományi múzeumok vállalhatnak szerepet. A múzeumok nemzetközi és hazai szakmai szervezetei egyre inkább arra ösztönzik a múzeumokat, hogy minden lehetséges módon álljanak ki a környezetvédelem mellett, működésükben mutassanak jó példát, és kiállításaikon foglalkozzanak azokkal a kérdésekkel, amelyek a klímaválsághoz vezettek. A kialakult helyzet összetett társadalmi probléma, így a környezeti kérdések megoldásához számos társadalmi konfliktus feloldásán keresztül vezet az út, ezért fontos, hogy a faktor tagjai egyetértenek abban is, hogy a múzeumoknak nem szabad félniük a tabutémáktól. A gazdasági dimenzió mentén azokat az állításokat preferálták, amelyek a múzeumi szolgáltatások folyamatos fejlesztésének és az innovációnak a szükségességét hangsúlyozzák, és szerintük a múzeumok gazdasági fenntarthatósága nem a látogatószámtól függ. A kulturális dimenziót érintő kérdések közül egyetértenek abban, hogy az intézmény gyűjteményezési politikája megváltoztatható, és szerintük a múzeum presztízsét nem a gyűjteménye határozza meg. A faktornak az edukációra alapozó vezető elnevezést adtuk, mivel legfontosabb preferenciáik között a múzeum oktatási és szemléletformáló funkciója szerepelt.