Ez a megemlékezés az eminens magyar mikrobiológus, Földes István professzor sokoldalú tudományos munkásságának egyes mozzanatait vázolja fel dióhéjban, születése századik évfordulóján.

 

 

This writing is a tribute to István Földes, a prominent Hungarian microbiologist. Some of his multifaceted research projects are outlined here, in a nutshell, as a tribute on the centenary of his birth.

 

 

 

 

 

 

Földes István, a magyar mikrobiológia egyik nagy formátumú, meghatározó egyénisége 100 éve, 1921. december 12-én született Budapesten. Itt szerzett orvosi diplomát (1950), és védte meg kandidátusi értekezését (1954; téma: tuberkulóziskutatás). 1954-től az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet (OKTPI) Kórélettani osztályát vezette, 1957-től 1972-ig pedig az Intézet tudományos igazgatója volt. Meghonosította a radioaktív izotóp technikát a kísérletes tuberkulóziskutatásban. 1966-ban elnyerte az orvostudomány doktora címet, 1972-ben pedig a Semmelweis Orvostudományi Egyetem címzetes egyetemi tanár címet adományozott számára, 1973-ban nevezték ki a Magyar Tudományos Akadémia Mikrobiológiai Kutatócsoportja (MTA-MKCS) igazgatójává. Vezetésével az OKTPI területén működő kutatócsoport munkatársai új, a huszadik század végén felvirágzó kutatási területek vizsgálatára fókuszáltak (retrovírusok és víruskeltette daganatok; tumorimmunológia; interferonok; mikobakteriofágok molekuláris analízise). Leírták egy ún. retrovírus, a madarakban leukémiát és karcinómát egyaránt okozó MC29 vírus által indukált májdaganat biokémiai és immunológiai sajátosságait (lásd Földes, 1979). Az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet (OHVI) munkatársaival együttműködve megállapították, hogy a természetes ölősejtek (NK-sejtek) interferon válaszadó képessége szklerózis multiplexben szenvedő betegeknél lecsökken (Benczúr et al., 1982). Leírták továbbá, izotópos jelölés alkalmazásával, metilált bázisok jelenlétét mikobaktériumok és fágjaik DNS-molekuláiban (Somogyi et al., 1982).