A jelenlegi világjárvány miatt a tudományban és a médiában gyakori és kézenfekvő a 2020-as évek összehasonlítása az előző évszázad „húszas” éveinek kezdeteivel és az évtized folyamatainak szerepével az évszázad első fele történéseinek alakításában. Egy évszázaddal ezelőtt az influenza A vírusa által okozott spanyolnátha következményeivel küzdött a világ, amely több hullámban a világ lakóinak több mint egyharmadát fertőzte meg, s áldozatainak száma becslések szerint elérhette a 20 milliót, a korabeli világ lakosságának közel 3%-át. 2021-ben a Covid19 leküzdése az egyik döntő globális cél. Mindkét világjárvány a nemzetközi viszonyok alakulásának különösen bonyolult kaotikus szakaszában járult hozzá az emberiség problémáinak súlyosbodásához. Az 1920-as években az első világháborút követő globális káoszt a békerendszer politikai, gazdasági és társadalmi következményei, három világbirodalom felbomlása, a sokmilliós népvándorlás és a világgazdasági összeomlás okozták. Ezekhez járultak a spanyolnátha következményei. A múlt század húszas éveinek egyetlen igazi haszonélvezője az Egyesült Államok volt. Az USA-ban utólag „ragasztották” az évtizedre a roaring twenties, vagyis a „dübörgő húszas” jelzőt. A 20. század harmadik évtizede előrevetítette az USA meghatározó szerepét és az „amerikai évszázadnak” nevezett korszak jelentőségét, éppúgy, mint az Európa-központú hosszú történelmi korszak végét. Sem Európának, sem a többi kontinensnek nem volt oka a „dübörgésre”. Magyarország különösen rossz helyzetben volt. A hatalmas háborús emberveszteségek következményei, a járványok, súlyos szociális problémák, éhezés, munkanélküliség, forradalmak, gyarmati felkelések, háborúk nyomták rá a bélyegüket az évtized történelmére. A cári Oroszország romjain létrejött a Szovjetunió. Az évtized alatt bukott meg a kontinentális Európa központi hatalma, a Német Birodalom összeomlása nyomán született Németország demokratikus értékeket valló köztársasága. Hitler belépett a német politika porondjára. Egy fontos európai államban, Olaszországban hatalomra került a szociális és nacionalista politikai szemfényvesztésre építő fasizmus. Az elszigetelt és súlyos problémákkal küzdő Magyarország 1927-ben az egyik első állam volt, amely „örök barátsági szerződést” kötött a fasiszta Olaszországgal. Az 1920-as évek eseményei részben már jelezték az utat a második világháború felé is.

A korai 2020-as évek trendjeinek és problémáinak nagy része sem új. Sok tekintetben folytatódnak azok a trendek, amelyek a huszadik század végén a Szovjetunió és a szocialista tömb megszűnése és a hidegháború befejeződése után már jelezték, hogy nem az ENSZ alapokmányában foglaltak értékrendjére épülő globális béke és biztonság új „aranykora” bontakozik ki (Simai, 1994). A transzformációs folyamat komplex, ellentmondásos volt. Rövid ideig tartott, és irreálisnak bizonyult az az idősebb Bush elnök által meghirdetett amerikai törekvés is, hogy az USA, mint az egyetlen tényleges globális hatalom, bázisa legyen egy új világrend működésének, és magányos sheriffként tartsa rendben majd a világot (Simai, 2006). Tény viszont az is, hogy a globális fejlődésben és az államközi kapcsolatokban sok területen kedvezőbb feltételek és lehetőségek alakultak ki. Javultak az ENSZ működésének politikai feltételei is. A változások sok országban segítették a gazdasági fejlődést is. Egyes államokban viszont összeomlott a gazdaság. Kína politikaváltása, gyors gazdasági sikerei, India és más fejlődő államok gazdasági fejlődése az elmúlt három évtizedben közel kétmilliárd ember számára nyújtott jobb életet és új lehetőségeket helyzetének javítására. Sem a kedvezőbb világpolitikai feltételek, sem pedig a világgazdaságban ismét uralkodóvá vált kapitalista piaci viszonyok alapvető jellemzőinek meghatározóvá válása nem hozták meg az emberiség döntő többsége számára a remélt és tartósnak tekinthető kedvező változásokat. Beigazolódott a világrend jövőjével kapcsolatban II. János Pál pápa Centesimus Annus című enciklikájában 1991-ben írt figyelmeztetése: a kommunizmus összeomlott ugyan, de a világ egyetlen olyan problémája sem oldódott meg, amelyik a kommunizmus megjelenésében szerepet játszott (John Paul II, 1991, 19., 24.). Felhívta a figyelmet annak súlyos veszélyeire, ha a legrosszabb kereskedelmi kapitalizmus értékrendje válik a jövő cselekvés fő ösztönzőjévé. A kibontakozó hatalmi versengés, a korábbi, megoldatlan és az új demográfiai, politikai és gazdasági problémák halmozódása, az ember és a természet viszonyában kialakult válságos helyzet, új konfliktusforrások keletkezése, régebbi válsággócok fellángolása, a tudományos és technikai fejlődés nem kívánatos mellékhatásainak erősödése, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése veszélyeztetik a világrend jövőjét. Idegengyűlölő, rasszista, kirekesztő, nacionalista politikai csoportosulások alakultak ki, és ássák alá a demokratikus rendszereket több fontos országban is. Az évszázad második évtizedének végén kezdődött világjárvány tovább növelte ennek a bizonytalan és kaotikus világnak geopolitikai, geoökonómiai és geoökológiai kihívásait és zavarait. Az államok közötti hagyományos és új konfrontációk „sűrítve” jelentek meg a világjárvány kialakulásával, okainak felderítésével, kezelésével, társadalmi, politikai és gazdasági következményeivel kapcsolatban. A Covid19 tragikus emberi veszteségei nemcsak hogy nem szorították háttérbe a globális politikai hatalmi és gazdasági versengést, de „benyomultak” a globális egészségügyi rendszerbe is.