Az immunterápia az elmúlt tíz-tizenöt évben igazi áttörést hozott az onkológiában. Például az áttétes festékes bőrdaganat, a melanoma eredményes kezelése korábban szinte reménytelen volt. Nem véletlen, hogy az immunrendszer azon szabályozási mechanizmusainak felfedezéséért, amelyek lehetővé tették az immunterápia kidolgozását, az amerikai James Allison és a japán Hondzso Taszuku (Tasuku Honjo) 2018-ban orvosi Nobel-díjat kaptak. Allison és Hondzso tulajdonképpen azt fedezték fel, hogy az immunrendszer azért nem tudja a rákos sejteket legyőzni, mert egy idő után kikapcsolja a rák elleni küzdelmét. Ennek egyik oka például, hogy a daganatsejtek bizonyos anyagok termelésével elhitetik vele, hogy ők valójában nem ellenségek, és elérik ezt a kikapcsolást. Az immunterápia lényege a kikapcsolás kikapcsolása. Azaz, bizonyos szerekkel annak megakadályozása, hogy az immunrendszer kikapcsolja saját rákellenes küzdelmét. Ez a terápiás stratégia azonban a betegek tumortípusától függően legalább ötven százalékánál nem hatékony.

Manczinger Máté és munkatársai az immunrendszer egyik kulcsszereplője, a nagy genetikai változatosságot mutató HLA-fehérje (humán leukocita antigén) sajátságai és az immunterápia eredményessége között kerestek összefüggéseket. A HLA a kórokozók idegen fehérjéinek, illetve a tumorsejtek mutálódott fehérjéinek darabkáit kötik meg, és mutatják be az immunrendszernek, mintegy felszólítva azt a bemutatott objektum elleni küzdelemre.

Vannak egyének, akiknek a HLA-molekulái igen körültekintőek, és sokféle fehérjedarabkát képesek megkötni és bemutatni az immunrendszernek. Az ilyen HLA-t hordozó egyének igen hatékonyan védekeznek a fertőzések ellen, ezért esetükben a kutatók az immunterápia hatékonyságára számítottak. Az eredmények azonban éppen az ellenkezőjét mutatják: épp az ilyen „generalista” HLA-molekulákat hordozó személyek betegsége nem reagált jól az immunterápiára.

Manczingerék szerint ennek a magyarázata az, hogy a sokféle bemutatott fehérje miatt az immunrendszer nem képes a lényegre összpontosítani, és az „aki sokat markol, keveset fog” közmondás igazsága érvényesül. A generalista HLA nemcsak a tumorra jellemző mutálódott fehérjedarabkákat mutat be az immunrendszernek, hanem azok eredetijét is, vagyis azokat a nem hibás saját fehérjéket, amelyeknek rossz variánsa van jelen a daganatban. Ezek a fehérjék túlságosan hasonlítanak egymásra, így azután az immunrendszer nem tudja, mi ellen kell küzdeni, a tumort a saját egészséges sejtjeiként azonosítja.

Tüdőrákban, illetve melanomában szenvedő betegek mintáinak elemzése alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az immunterápiára nem reagáló daganatos betegek kb. 20-30 százalékánál a hatástalanság a generalista HLA-molekulákban keresendő.

A felfedezésnek a jövőben terápiás konzekvenciái is lehetnek. Amikor egy betegnél felmerül majd az immunterápia lehetősége, előzőleg érdemes lesz HLA-analízist végezni, hogy akiknél sikertelenség várható, azoknál ne kerüljön sor az alkalmazására. Egyrészt telik az idő, miközben a betegség halad előre, másrészt igen drága terápiáról van szó. Az ilyen betegeknél az immunterápiával való próbálkozás helyett más kezelési lehetőségeket érdemes alkalmazni.

 

Az epilepsziások évtizedek óta segítik az agykutatást. Amikor tűket juttatnak az agy felszínére, hogy az agyi elektromos jelekből meghatározzák az epilepsziás működés pontos helyét, mert esetleg a góc eltávolításával a betegség meggyógyítható, az epilepsziás pácienseket kutatásokban való részvételre is meg szokták kérni. Edward Chang idegsebész és munkatársai beszéddel kapcsolatos kutatásaiban az elmúlt években jó néhány ilyen „tűs”, ám beszédkészség szempontjából egészséges epilepsziás beteg vett részt. A tűk segítségével elvezetett agyi elektromos aktivitások aztán részét képezték annak a tudásnak, amelynek segítségével később egy mesterséges intelligenciát tanítottak meg a „gondolatbeszédre”.

Chang egy klinikai vizsgálat keretében elektródákat ültetett egy harminchat éves fiatalember agykérgébe, aki tizenhat éves korában agytörzsi sztrókon esett át, és emiatt súlyos bénulásban és beszédzavarban szenved. Például fej-, nyak- és szájmozgása is erősen korlátozott.

A kísérletek során a páciensnek egy ötven szóból álló szótár szavainak kimondására kellett törekednie. A kutatók negyvennyolc ülésben összesen huszonkét órányi agyi aktivitást regisztráltak. Ezekből mélytanulásos algoritmussal próbálták dekódolni az egyes szavakhoz tartozó mintázatokat, és az így létrehozott számítógépes modellek segítségével mondatokat is próbáltak a mintázatoknak megfeleltetni. A későbbi kísérletek során a páciens a „betanított” rendszert használta.

A mindennapi beszédben percenként 150–200 szót mondunk ki. A beszédprotézis percenként tizenöt szót tudott feldolgozni, a szó, amire a páciens gondolt, egy képernyőn jelent meg. A találati valószínűség átlagosan 75 százalékos volt. A rendszer a tréningek eredményeként a szavakból képzett egyszerű mondatok megfejtésére és kiírására is képes volt.

 

A kutatók négy független online vizsgálatot végeztek, melyek mindegyikében 400–600 kísérleti személy vett részt. Valótlan híreket osztottak meg velük, amelyek – utánozva a Covid19 járvánnyal kapcsolatban is felbukkant összeesküvéselméleteket – egy biológiaifegyver-kísérletekből elszabadult fiktív vírusról szóltak, illetve a GMO-k (genetikailag módosított élőlények) rákkeltő hatásáról.

Az eredmények értékelése során az derült ki, hogy akik hisznek a tudományban, azok jobban befogadják a valótlan információkat, ha azok tudományos hivatkozásokkal vannak dekorálva. Ha viszont felhívják a figyelmüket a kritikai értékelés fontosságára, kevésbé dőlnek be a kamu híreknek.

Ezek alapján a szerzők hangsúlyozzák, hogy kritikus helyzetekben, például járványok idején, mikor életek múlhatnak azon, hogy az emberek milyen híreket, álhíreket, információkat hisznek és fogadnak el, fontos, hogy a valódi tudomány megfelelően kommunikáljon, és az áltudománnyal szemben például alkalmazza a pszichológia eredményeit.

 

A szerzők szerint a napelemek és az akkumulátorok kombinált alkalmazása sokat javít a helyzeten. Ilyen rendszer gazdaságosan üzemeltethető, ha a különböző eszközöket, módszereket, anyagokat összehangoltan alkalmazzák. Végül, de nem utolsósorban a nemzeti energiapolitikát és a háztartásokra alkalmazott energiapolitikát is szinkronizálni kell.

 

A most ismertetett eljárás során félgömb alakban elhelyezett ultrahangforrásokkal olyan háromdimenziós akusztikus teret hoznak létre, amely bizonyos tárgyakat képes megragadni.

A szerzők szerint a fényhullámok helyett hanghullámokat alkalmazva sokkal szélesebb mérettartományban lehetnek a mozgatandó tárgyak. A cikkhez mellékelt videófelvételen demonstrációként apró polisztirol golyót emeltek fel egy asztalról.