Honti László professzor írta: „Természetesen nem tudom eldönteni, e közlemény álhír-e, hiszen egy magyar oktatási miniszterről nehéz lenne elképzelnem, hogy a sarlatánságnak a felsőoktatásba történő átplántálását pártolta volna…”

Továbbá: „4. Még ennél is elképesztőbb eseménynek tekinthető az, hogy a Kodolányi János Főiskola (Székesfehérvár) és a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület ajánlkozására a Magyar Köztársaság oktatási minisztere az 1999. október 14-i, »T 300730–1676/1999« számú határozatával állítólag engedélyezte a »pedagógus-továbbképzési program« (Csihák 20023: 581–582.) indítását a Kodolányi János Főiskolán, amelynek célja »A magyar történelem tanításának tartalmi és módszertani megújítása« (Honti, 2012, 83.; a teljes anyagot lásd Függelék, In: Csihák, 2002, 581–591.)”

Valamikor, jogászi képzésem során egy okos tanárom mondta, hogy egy ügyvéd a tárgyaláson soha ne tegyen fel olyan kérdést, amire nem tudja a választ. A fentiek szerint Honti professzor úrnak tudomása van arról, hogy az említett továbbképzésünket, az akkori szokásnak megfelelően, a Pedagógus Továbbképzési Intézet javaslatára engedélyezte Pokorni Zoltán, majd utóbb Magyar Bálint. Írásában szíveskedik foglalkozni a tanított anyagunkkal. Teljes terjedelmében megtalálható 129 kötetünkben: „ZMTE Elektronikus könyvtár. Az 53. számtól csak digitálisan www.zmte.org. Az Acta Historica Hungarica Turiciensia minden száma megtalálható a ZMTE honlapján, azon kívül az OSZK Magyar Elektronikus Könyvtárában (MEK) és az Elektronikus Periodika Archívumban (EPA), az első 52 szám az Európai Digitális Könyvtárban (European Library). Felvették a Svájci Nemzeti Könyvtár Katalógusába (Helveticat) az időszakos és online kiadványok közé. Hivatkozható az MTA Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) egyéni adatbázisában.”

Feltétele a továbbképzés engedélyei megadásának az, hogy a tananyag könnyen elérhető legyen.

A könyv, amiből Honti professzor idéz, az első oktatási segédkönyvünk. A továbbképzés irányítója tudományos tanácsunk. Vezetője akkor Zachar József, az MTA doktora (történelemtudomány), a legszebben kitüntetett magyar történész volt. Elődje volt Pandula Attila, szintén az MTA (történelemtudomány) doktora, utóda pedig Gedai István kandidátus, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. Szervezője a két miniszter és a két intézmény vezetője által megbízott Darai Lajos Mihály, kandidátus, MTA munkabizottsági tag és a főiskola (azóta egyetem) tudományos főigazgató helyettese, tudományos tanácsunk egyik titkára. A segédkönyv 635 oldal, 27 szerző 42 dolgozata 4 világrész 11 országából. Lektora: Csámpai Ottó (Pozsony) kandidátus, habilitált egyetemi docens, Darai Lajos Mihály (Székesfehérvár) kandidátus, Lukács László (Székesfehérvár) kandidátus, egyetemi tanár, Rókusfalvy Pál (Budapest) az MTA doktora, ny. egyetemi tanszékvezető és Zachar József.

Megtiszteltetésnek veszem, hogy Honti professzor írásában megemlít minket. A fenti kötet szerzői: Cey-Bert Róbert Gyula (Bangkok) kandidátus, Csapó I. József (Nagyvárad) akadémiai doktor, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Csajághy György (Pécs), Csámpai Ottó, Cser Ferenc (Melbourne) kandidátus, Darai Lajos Mihály, Dudás Rudolf (Vancouver), Du Yaxion (Beijing) a Kínai Tudományos Akadémia intézeti igazgatója, Farkas József (Mátészalka) dr. univ., múzeumigazgató, Frisnyák Sándor (Nyíregyháza) az MTA doktora, Fodor István (Budapest) az MTA doktora, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója, Götz László (St. Pölten) dr. univ., Henkey Gyula (Kecskemét) kandidátus, Herényi István (Budapest) kandidátus, Horváth Lajos dr. univ., az Országgyűlési Levéltár főlevéltárosa, Juba Ferenc (Bécs) dr. univ., tengerészkapitány, Kálnási Árpád (Debrecen) kandidátus, Kováts Zoltán (Szeged) kandidátus, Költő László (Kaposvár) dr. univ., megyei múzeumigazgató, Nagy Ákos (Adelaide) dr. univ., Nagy Kálmán (Budakeszi) ny. huszárezredes, Parádi József (Budapest) kandidátus, Rókusfalvy Pál, Sancz Klára Lujza ny. muzeológus, Szekeres István (Budakalász) írástörténet kutató, Szegfű László (Szeged) az MTA doktora, Tomka Péter (Győr) kandidátus.

A továbbképzés során – többek között – oktatott még: Erdélyi Géza (Rimaszombat) kandidátus, a Szlovák Köztársaság református püspöke, Gáspár Róbert (Pécs), J. Újváry Zsuzsanna (Budapest) kandidátus, Kókai Sándor (Nyíregyháza) kandidátus, intézeti igazgató, Prokopp Mária (Budapest) professor emeritus, Szabó Péter (Székesfehérvár) kandidátus, rektor, Szederkényi Tibor Szeged/Pécs az MTA doktora, Váralljay Csocsán Jenő (kandidátus) ny. oxfordi professzor, Vizi László Tamás (Székesfehérvár) kandidátus, rektorhelyettes.

Személy szerint ők lennének azok a bizonyos „blöffölők”, a „sarlatánságnak a felsőoktatásba történő átplántálói”. Két magyar oktatási miniszter: Pokorni Zoltán és Magyar Bálint pedig – a Pedagógus Továbbképző Intézet javaslatára – voltak szívesek ezt alapítani és indítani: „A magyar történelem oktatásának tartalmi és módszertani megújítása” címen.

Tisztelt Honti László professzor úr, remélem, a fentiek segítik jobb megismerésünket, és kérem, fogadja őszinte nagyrabecsülésem kifejezését. Csihák György, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület elnöke, mint a kötetek egyik írója és az oktatás egyik résztvevője is. (Amennyiben megtisztel azzal, hogy személyem felkelti szíves érdeklődését – kérem, tekintse meg honlapunkon, hogy kikkel alapítottam ezt az egyesületet.)

Hálás köszönet a Magyar Tudománynak véleményünk közléséért.