Az elmúlt évtizedekben az állatkínzás szabályozását illetően fejlődésnek lehetünk tanúi. Jelen kutatás célja, hogy átfogó képet adjon 15 európai ország állatkínzást szankcionáló büntetőjogi szabályairól, majd összevesse ezeket az országok egyéb mutatókkal kifejezett helyzetével. A kutatás eredménye az Állatkínzás-ellenes Büntetőjogi Index (Anti-Cruelty Criminal Index, ACCI) megalkotása, amely az állatkínzás büntetőjogi szabályozottságának mérésére alkalmas, és főként büntetőjogi szempontokra épül, de alkotmányjogi, az állatok jogi státuszát érintő és jogon túli kritériumokat is tartalmaz. A mutató alapján tizenöt ország (Magyarország, Ausztria, Csehország, Dánia, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Németország, Norvégia, Olaszország, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia és Szlovénia) szabályozását vizsgáltuk. Két országrangsor állt fel, az ún. elméleti ACCI, illetve a gyakorlati ACCI, utóbbit a World Justice Project jogállamiság-indexének végrehajtási részindexével korrigáltuk, amely viszont Svájcot és Szlovákiát nem értékeli. Az elméleti ACCI alapján felállított rangsort Svájc, Lengyelország és Hollandia, a gyakorlati ACCI rangsorát Hollandia, Ausztria és Svédország vezeti. A két rangsort tizenegy már létező mutató alapján felállított rangsorral vetettük össze. Ezek közül kettő (GDP, versenyképesség) a gazdasági jóléttel, a többi (öngyilkossági ráta, csecsemőhalandóság, születéskor várható élettartam, megújuló energiaforrások aránya, kormányzati környezeti K+F kiadások aránya, Boldog Bolygó Index, ökológiai lábnyom, állatvédelmi index) a környezeti-egészségi-mentális jólléttel függ össze. Az Emberi Fejlettségi Index (HDI) ezek hibridje. Az ACCI erős pozitív korrelációt mutatott a gazdasági jóléti indexekkel (a GDP-vel és a versenyképességi indexszel), a HDI-vel, valamint az állatvédelmi indexszel. Erős negatív irányú kapcsolatot az ökológiai lábnyommal találtunk. A vizsgált országok esetében, a vizsgált mutatók alapján az állatkínzás büntetőjogi szabályozottságának szintje a gazdasági jóléttel áll összefüggésben, méghozzá oly módon, hogy ha a gazdasági jóléti mutatók magasabb szintet jeleznek, akkor az állatvédelmi büntetőjogi szabályozás differenciáltabb és kedvezőbb az állatvédelem ügyét tekintve.

 

 

In recent decades constant progress in the regulation of animal cruelty can be observed. The aim of the research was to provide an overview of the criminal law rules sanctioning animal cruelty in European countries, and then to compare them with the status of these countries in terms of other socio-economic-environmental indicators. The result of the research is a new indicator, the Anti-Cruelty Criminal Index (ACCI), which was developed to measure the level of criminal regulation of animal cruelty, and which is mostly based on criminal substantive law aspects, but also includes constitutional, animal status and metajuristic criteria. Based on the ACCI, we examined the criminal law of fifteen countries (Hungary, Austria, the Czech Republic, Denmark, France, the Netherlands, Poland, Germany, Norway, Italy, Spain, Switzerland, Sweden, Slovakia and Slovenia). The work resulted in two country rankings, the Theoretical and the Practical ACCI, latter adjusted by the World Justice Project Rule of Law Implementation Sub-Index. Switzerland and Slovakia are not measured by the Rule of Law Index used. Switzerland, Poland and the Netherlands are at the top of the ranking based on Theoretical ACCI, while the Netherlands, Austria and Sweden lead the ranking based on the Practical ACCI. The ACCI rankings were compared with eleven rankings compiled on the basis of economic-socio-environmental indicators. Two of the indicators (GDP per capita, Competitiveness) are closely related to economic welfare, the others (suicide rate, infant mortality, life expectancy at birth, renewable energy rate, government environmental R&D expenditure, Happy Planet Index, Ecological Footprint, Animal Protection Index) is more related to environmental – physical – mental well-being. The Human Development Index (HDI) is a hybrid of these. ACCI showed a strong positive correlation with economic welfare indicators (GDP and Competitiveness Index), HDI, and the Animal Protection Index. We found a strong negative correlation with the Ecological Footprint. In the case of the countries examined, the level of criminal regulation of animal cruelty is related to economic welfare, in such a way that if the economic welfare indicators are higher, the criminal regulation of animal cruelty is more differentiated and favorable in terms of animal protection.

 

 

 

 

 

 

Az ősi népekben erősen élt a természet és az állatok iránti tisztelet, egységben éltek a természettel, elismerték annak fennhatóságát. Az elmúlt évezredekben, de különösen az utolsó néhány évszázadban az ember-állat kapcsolódás súlyos károkat szenvedett, az ember sokszor a végletekig kihasználható erőforrásként tekintett (és tekint időnként ma is) az állatokra. A II. világháború óta jelentősen nő a globális hús-, tej- és tojásfogyasztás, az új, intenzív állattartási módszerek állatok milliárdjainak életét és halálát határozzák meg. Az ezekből fakadó morális dilemmák minden korábbinál erősebb lökést adtak az állatvédelemnek Európában és Amerikában. Az elmúlt néhány évtized részleges, kedvező irányú elmozdulást hozott. Mind többen ismerik fel az élőlények szenvedésmentességéhez, illetve a természeti erőforrások megőrzéséhez fűződő érdeket. Az etikus fogyasztás lassú, de jól megfigyelhető terjedése a társadalom azon szándékát tükrözi, hogy kevesebb kegyetlenség vegyen bennünket körül a világban. Mindazonáltal a társadalom szelektíven, csak bizonyos állati szenvedések kapcsán emeli fel a szavát: egyfelől elítéli az állatokkal szembeni kegyetlenkedés minden formáját, másfelől nem szívesen mond le az állatok felhasználása révén elért előnyökről, javakról.

 

 

Az Állatkínzás-ellenes Büntetőjogi Index egy jog-összehasonlító módszeren alapul, az állatkínzás büntetőjogi megítélésének térbeli különbségeit segít bemutatni. Az állatkínzás büntetőjogi megítélése egy szűkebb terület, amelyet a jogi környezetéből kiszakítva, a tertium comparationis, azaz a funkcionalitás alapján, a jogintézmény és elemei céljára összpontosítva vizsgáltunk. Az elemzésben a büntetőjogi szempontot kiegészíti az állatok védelmének alkotmányos helyzete és az állatok jogi státusza is, mivel ez a két alapvetés nemcsak az alkotmányjogban és a polgári jogban, hanem az egész jogrendszeren belül hatást gyakorol, beleértve a büntetőjogi szabályokat is. Az elemzett tényezők (jogintézmények, tényállási elemek stb.) objektíven, abszolút mérőszámokkal nem mérhetőek, egy jogrendszer minősége közvetlenül nem számszerűsíthető, így proxykat (közelítő adatokat) tartalmaz a vizsgálat.

 

 

Az országok a kiválasztott szempontrendszer szerint, igen–nem dualitás alapján kategorizálhatóak (0 = nem, 1 = igen). A szempontokat úgy fogalmaztuk meg, hogy az azokra adott „igen” válasz egy differenciáltabb, az állatvédelem szempontjából kedvezőbb szabályozást feltételez, mint a nemleges válasz. Az adatok összesítése nem okoz nehézséget, hiszen egynemű adatokat kezel a vizsgálat.

 

 

 

A tizenöt ország állatkínzásra vonatkozó büntetőjogi szabályainak vizsgálata és a szakirodalmi áttekintés eredményeképpen összesen 27 vizsgálandó szempontot alakítottunk ki. A szempontokat szakmai érvek alapján három kategóriába soroltuk. A meghatározónak ítélt kritériumok háromszoros súllyal szerepelnek a vizsgálatban, az országok közötti elhatárolást segítő, de önmagukban nem meghatározó szempontok kétszeres súlyt kaptak. A többi kritérium egyszeres súllyal szerepel.

 

 

A három – tematikus hasonlóság alapján – kialakított részindex a következő: Büntetés részindex (pénzbüntetés lehetőségével, maximálisan kiszabható szabadságvesztés időtartamával kapcsolatos négy szempont); Zoofília részindex (zoofil aktusokkal, állatpornográf termékekkel kapcsolatos négy szempont); valamint Hagyományokkal összefüggő részindex (állatkínzás elleni büntetőjogi szabályozás hagyományaival, kulturális hagyományokkal összefüggő három szempont).

 

 

 

A 4. ábra az elméleti (súlyozott) ACCI rangsor alapjául szolgáló pontszámokat és az így létrejött országrangsort jeleníti meg. A rangsort vezető három ország Svájc, Lengyelország és Hollandia, a sereghajtók Franciaország, Szlovénia és Spanyolország.

 

 

 

 

Az elméleti és gyakorlati ACCI alapján felállított rangsort összevetettük a vizsgált tizenegy statisztika és mutató alapján felállított országrangsorokkal. (Az API esetében mindössze tíz ország összehasonlítására volt lehetőség, hiszen öt országot (Magyarország, Csehország, Norvégia, Szlovákia és Szlovénia) az Állatvédelmi Index készítői nem mérnek.)

 

 

Nemzetközi szinten csekély azon tanulmányok, kutatások száma, amelyek eredménye párhuzamba állítható jelen kutatás eredményével. Joshua Frank (2008), valamint Chiara Lombardini és munkatársai (2011) az állatjóllét szintjét vizsgálták az országok gazdasági állapotának viszonylatában, azonban ők nem az előírásokat elemezték, hanem azt vizsgálták, mennyi „bántódásuk esik” az állatoknak (beleértve az élelmezési célú állattenyésztést és a felhasználást is), és ennek van-e kapcsolata a gazdasági fejlődéssel. Kiemelendő Michael Morris (2013) tevékenysége, aki pozitív összefüggést mutatott ki az állatjóllét és jövedelmi egyenlőség között. Jelen kutatáshoz hasonlóan megállapítja: a feltárt összefüggés nem ok-okozati kapcsolat, hanem egy harmadik változó függvényében módosul, mivel az a társadalom, amely fontosnak tartja a jövedelmek „igazságos” elosztását, az állatok jólléte kapcsán is nagyobb érzékenységet mutat. Különösen figyelemre méltó Alexander Holst és Pim Martens (2016) kutatása, akik – bár saját mutatót nem alkottak – többek között a vásárlóerő-paritáson számolt, egy főre jutó GDP és az API összefüggését vizsgálták. Bár hipotézisükben feltételezték egy pozitív összefüggés meglétét, statisztikai módszerekkel nem tudták igazolni az összefüggést. A statisztikailag alátámasztott kapcsolat hiányát nem azzal indokolták, hogy nincs összefüggés az állatvédelem és a gazdaság fejlettsége között, hanem azzal, hogy a GDP önmagában nem elégséges a gazdasági fejlettség mérésére. Bakacsi Gyula (2006) arra kereste a választ, hogy a kultúra, illetve annak mintázatai és a gazdasági fejlettség között van-e korreláció. A kutatási eredmények szerint a teljesítményorientáció, a jövőorientáció és a bizonytalanságkerülés a gazdasági fejlettség (GDP) és a versenyképesség legmegbízhatóbb előrejelzői. Mindez logikusan kapcsolódik jelen munka eredményeihez is. Amennyiben ugyanis fejlettebb a gazdaság, és ezzel párhuzamosan a társadalom jó teljesítményre törekszik, előrelátó igyekszik lenni a jövőre nézve, megóvva értékeit és erőforrásait, és emellett kerülni próbálja a szabályozási hiányosságokat, akkor nem különösebben megdöbbentő, ha az állatvédelem szabályozási szintjét és minőségét is igyekeznek magas szinten tartani.

 

 

Számos érv szól(na) amellett, hogy az állatkínzás, állatvédelem szabályozásának részletezettsége, minősége olyan mutatókkal van összefüggésben, amelyek az emberek jóllétét, elégedettségét, egészségét tükrözik. Bár ez a feltételezés ezúttal nem bizonyosodott be, a jólléti mutatók szerepeltetése a vizsgálatban több okból is indokolt volt. A GDP növekedése önmagában nem jelenti mindenki számára a jobb életet: nem tükrözi például az emberek közötti egyenlőtlenségeket, és nem értékel megfelelően olyan faktorokat, amelyek az emberek számára igazán jelentősek (társadalmi kapcsolatok, egészség, szabadidő stb.). Roppant fontos annak hangsúlyozása is, hogy a folyamatos gazdasági növekedés összeegyeztethetetlen azzal, hogy Földünk kapacitásai végesek. Mindennek dacára az állatkínzást érintő vizsgálat nem mutatott összefüggést a jólléti mutatókkal, de a GDP-vel igen. Talán nem olyan meglepő ez az eredmény, ha arra gondolunk, hogy a civilizációk a világtörténelem során harcaikat elsősorban gazdasági eszközökkel vívták, ebből pedig egyenes úton következik, hogy a gazdasági területen erőt mutató szerveződés más területeken is küzdő, eredményorientált attitűdökkel rendelkezhet. A kutatás eredménye nem értelmezhető úgy, hogy amennyiben egy adott országban néhány százalékkal nő az egy főre jutó GDP, akkor az állatkínzás szabályozása is „egy csapásra” minőségi javulást fog mutatni. Mégis kirajzolódni látszik, hogy egy állam anyagi természetű gazdagsága jobb szabályozási színvonallal párosul.