Az először csak furcsa, klaszterbe rendezett genomi ismétlődések alapján 1987-ben felfedezett CRISPR-rendszer (Clustered Regularly Interspersed Palindromic Repeats) valódi funkciójának megsejtéséhez közel két évtizedre volt szükség, majd a Danisco cég kutatói igazolták, hogy ezeknek valamiképp tényleg a fágok elleni védekezésben lehet szerepük. Charpentier és Doudna csoportjai annak az ekkor még igen kicsi kutatói közösségnek voltak tagjai, amelynek célja a rendszer pontos működésének feltárása volt, ezért könnyen megtalálták a közös témát és hangot. A San Juan-i kávézóban kezdődött együttműködés mindössze egy év alatt igazi forradalmi áttörést hozott, és 2012-ben megjelent cikkükben a kutatók részletesen leírták, miképp működik a rendszer, ami „molekuláris ollóként” képes a DNS hasítására. Mivel alig néhány hónap alatt világossá vált, hogy ez a rendszer nemcsak bakteriális sejtekben, de gyakorlatilag minden élőlényben működőképes, a felfedezés méltán hozott világhírt a két kutató számára. Azóta szinte nincs is olyan hét, hogy ne halljunk egy szenzációs felfedezésről, ami valahogy ebből a munkából eredeztethető: ritka és kevésbé ritka emberi betegségek gyógyítása, haszonnövények és tenyészállatok új jellegeinek kialakítása, betegségeket hordozó rovarok elleni védekezés és kihalt fajok „feltámasztása” – a színes lista mutatja, hogy hányfajta kérdés megválaszolása felé nyitotta tágra a kapukat Doudna és Charpentier felfedezése. Persze, ahogy azt a 2018-as év, Csiankuj He (He Jiankui) nevéhez kapcsolható negatív szenzációja, a génszerkesztett ikerlányok születése is világossá tette, nincs az a tudományos eredmény, ami rossz kezekben kárt ne tudna okozni.

Talán túlzás nélkül lehet azt mondani, hogy a Charpentier–Doudna páros nevével fémjelzett felfedezés évek múlva hasonló jelentőségűnek tűnik majd, mint két generációval ezelőtt James Watson és Francis Crick kettős hélixe. De ugyanúgy, ahogy Crick és Watson sem légüres térben dolgozott, hanem Linus Pauling, Erwin Chargaff és főként Rosalind Franklin, Maurice Wilkins és Raymond Gosling eredményei alapján érhette el az áttörést, ugyanúgy Charpentier és Doudna felfedezését és megérdemelt Nobel-díját számos más kutató munkája tette lehetővé, akiknek a nevét szintén nem szabad elfelednünk, ha a CRISPR jelentőségéről esik szó. A furcsa CRISPR-szekvenciákat felfedező Ishino Josijumi (Yoshiyumi Ishino), azoknak a bakteriális immunitásban betöltött szerepét megsejtő Francisco Mojica és Eugene Koonin, a szerepet bizonyító Rodolphe Barrangou, valamint Doudna laborjában a kulcskísérleteket elvégző Martin Jínek mind kulcsszereplői ennek a történetnek, hogy csak néhány nevet említsünk. És persze nem hagyható ki Virginijus Šikšnys sem, aki Doudna és Charpentier cikkével szinte párhuzamosan publikálta saját csoportjának nagyban átfedő eredményeit.

Mostanra világossá vált, hogy a fágok és baktériumok közti évmilliárdos fegyverkezési verseny eredményének megértése évi milliárd dolláros biotech üzletág megjelenésének (és ezzel együtt vég nélküli szabadalmi vitáknak) ágyazott meg. Azonban az, ahogy eljutottunk ide egy szokatlan szekvenciaismétlődés tanulmányozásától, jól mutatja, nem jósolható meg, melyik alapkutatási kérdés lesz az, amelynek pontosabb megértése igazi alkalmazott áttörést is hozhat.