Az új technológiák (elsősorban az internet megjelenése) jelentősen átformálták a kutatási eredmények disszeminációjának módszereit és csatornáit. A tradicionális forma mellett megjelent számos olyan kezdeményezés, amely nem tartja egyedüli megoldásnak a hagyományos értékelési módszereken alapuló publikálást, hanem új alapokra akarja helyezni a tudományos közzétételi folyamatot és a kutatói teljesítmény minősítését. Ezt a kezdeményezést erősíti a klasszikus struktúrába belépő új szereplői kör is, a kutatást támogató szervezetek köre, akik számára fontos, hogy a közpénzen létrejött tudományos eredmények minél szélesebb olvasói körhöz jussanak el. Az internet megjelenésével a tudományos kommunikáció lehetőségei és csatornái kiszélesedtek. A kutatói társadalom számára fontos láthatóság érvényesítésére és a tudományos eredmények gyors megismertetésére a világháló tökéletes eszközt biztosított. A tudományos eredmények ma már nem egymástól elszigetelten, magányos műhelyekben születnek, hiszen a kutatásfinanszírozók célja az egyedi tudástőkék ötvözése, az interdiszciplinaritás és a hálózatosodás elősegítése. A kutatók és a kutatásfinanszírozók hamar felismerték, hogy a kiadók által működtetett finanszírozási modellek viszont nem segítik kellően a tudományos eredmények hatékony terjedését (Virágos, 2020a).

A legnagyobb könyvtáros szervezet, az IFLA (International Federation of Library Associations) 2011-ben adta ki hivatalos állásfoglalását a nyílt hozzáférés kezdeményezésről (URL4). A dokumentum megállapítja, hogy a könyvtárak eddigi szerepköréhez új feladatkörök fognak társulni. Az IFLA megítélése szerint a tudományos könyvtáraknak szerepet kell vállalniuk a tudományos kommunikációban megjelenő technikai fejlődés elősegítésében, és biztosítaniuk kell a publikációkhoz való hosszú ideig tartó és felhasználóbarát hozzáférést. Az Európai Unió 2006 óta foglalkozik a nyílt hozzáférés kérdésével. 2010-ben indult a könyvtárakat legnagyobb mértékben bevonó projekt, az OpenAIRE („Az európai kutatási kiadványokhoz való nyílt hozzáférési infrastruktúra”) projekt (URL5). A 48 ország intézményeit összefogó Európai Egyetemek Szövetsége (European University Association, EUA) már 2008 márciusában a nyílt hozzáférésre vonatkozó ajánlásokat fogadott el, melyben javasolja tagjainak intézményi repozitóriumok működtetését, és ezek tartalmi feltöltésére vonatkozó kötelező rendeletek kialakítását. A LIBER (Association of European Research Libraries), az Európai Kutatási Könyvtárak Szövetsége 2018–2022 időszakra kidolgozott stratégiájában három új irányt jelöl ki tagsága számára: (1) 2022-re a tudományos könyvtárak az innovatív tudományos kommunikáció platformjaivá, (2) a digitális írástudás és szolgáltatások központjaivá, valamint (3) a kutatási infrastruktúra partnereivé válnak. A stratégiában a tudományos kommunikáció területén hiánypótló tevékenység a jogi − különösen a szerzői jogi − témakör felkarolása, a repozitóriumi hálózatra épített innovatív szolgáltatások kialakítása, az OA-folyóiratok új üzleti modelljeinek kidolgozása, valamint újgenerációs metrikák bevezetésére kerül a hangsúly.

A hazai egyetemi könyvtárak közül többen is élen járnak a kutatási folyamat aktív támogatásában, és szinte valamennyiük szolgáltatásába beépült a nyílt hozzáférés elveinek népszerűsítése, az OA-publikálás módszereinek bemutatása és technikai segítése. Ezek az új feladatok tükröződnek stratégiájukban is. Az új területek között legjelentősebb és egyben leginkább erőforrás-igényes az új értelmezést kapó tartalomgazdai szerepkör, az egyetemek tudománypolitikai döntéseit támogató bibliometriai szolgáltatás, és a kutatók digitális kompetenciájának fejlesztését szolgáló oktatási tevékenység. A tartalomgazdai szerep a tudományos kommunikáció, a nyílt publikálás és a tudomány elveinek alkalmazásával négy területen vált hangsúlyossá: (1) tudományos kiadói szolgáltatások: elektronikus kiadói platform működtetése, technikai azonosítók kezelése, plágium-ellenőrzés, predátor folyóiratok kiszűrése; (2) tudományos tartalmak menedzselése (kutatástámogatás, repozitóriumszolgáltatások); (3) szerzői jogi kérdésekre irányuló tanácsadás (egyéni szerzői jogok, kiadói politikák); (4) tudománymetriai tevékenység (új, cikkszintű mutatók alkalmazása és egyéb tudományosságot mérő eszközök integrálása a kutatói értékelési rendszerbe) (Nagy–Zeller, 2020; Virágos, 2020b; Sasvári–Urbanovics, 2022).

A kutatás tervezési fázisában a könyvtár szerepe kiegészül a kutató részére nyújtott irodalomkutatással, kompetenciafejlesztéssel és tréningekkel (OA-tartalmak, folyóiratok népszerűsítése, bibliográfiai menedzsmenteszközök). Fontos elem a gyűjtemény kutatói igények szerinti szervezése és ehhez a technikai segítség biztosítása.

 

2014-ben a Kutató Könyvtárak Szövetsége (Association of Research Libraries, ARL, USA), a Kanadai Kutató Könyvtárak Szövetsége (Canadian Association of Research Libraries, CARL), az Európai Kutató és Egyetemi Könyvtárak Szövetsége (Association of European Research Libraries, LIBER) és a Nyílt Hozzáférésű Repozitóriumok Konzorciuma (Confederation of Open Access Repositories, COAR) által létrehozott munkacsoport azért jött létre, hogy meghatározza azokat a kompetenciákat, amelyekkel rendelkezniük kell az akadémiai szférában dolgozó könyvtárosoknak (egyetemi és kutatóintézeti), hogy meg tudjanak felelni a kialakuló új tudományos ökoszisztémában elvárt/felvállalt feladatoknak (URL10). Csak a legfontosabbakat felsorolva: (1) Open Access publikálási platformok ismerete, ezek készségszintű használata; (2) Open Access elveinek naprakész ismerete, intézményi repozitóriumszoftverek ismerete, az adatbeviteli folyamatok ismerete, használata, metaadat-formátumok ismerete, használata. Adatbázisok összekapcsolási módszereinek ismerete. (3) Naprakész szerzői jogi ismeretek publikálás és adatlicencelés területén. (4) Jó kommunikációs készségek a kutatókkal való folyamatos együttműködés érdekében.