Ha képesek vagyunk beszédet az osztályteremben fejleszteni, képesek vagyunk hatékonyan fejleszteni a tanulást is (Mercer 2014).A korábbi diskurzuselemzési eredmények, továbbá az anyanyelv-pedagógiai kutatások és a Nemzeti alaptanterv is felhívják a figyelmet annak fontosságára, hogy a tanulóknak a köznevelésben legyen lehetőségük minél többször és hosszabban megszólalni. A kötet bevezetője összefoglalja azt, hogy a tanulói beszéd hogyan közelíthető meg pragmatikai keretben, pedagógiai fókusszal, a diákok beszédére vonatkozó pszicholingvisztikai eredmények bevonásával.3 kutatás nyomán ismerhetők meg az osztálytermi diskurzus általános jellemzői, így például a frontális munkaforma és a beszédfordulók százalékos aránya, a megnyilatkozások gyakorisága stb. Az első kutatás 24 magyar nyelvi tanóra diskurzusjellemzőit ismerteti a frontális óraszakaszokon, feltárja a felsorolt paraméterek közötti összefüggéseket, majd összehasonlítja ezeket a tanár neme, tapasztalata és a tanított korosztály alapján. A második kutatás 10 tanóra frontális részein 89 diák egyéni beszédtevékenységének elemzése alapján tantárgyanként írja le az azonosított diákok beszédfordulóinak és megnyilatkozásainak paramétereit. A harmadik kutatás 6 tanóra jellemzőinek ismertetését követően a frontális és a nem frontális órarészeket hasonlítja össze a tanulói beszédfordulók, megnyilatkozások, megnyilatkozástípusok és mintázataik százalékos megoszlása és átlagos időtartama alapján.A vizsgálatok eredményei elsősorban az oktatásban, a kezdő és a gyakorló pedagógusok számára alkalmazhatók. A feltárt összefüggések segíthetnek annak a folyamatnak a megértésében, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a tanulók beszédét befolyásolhatják.

Hivatkozás mentése: