A könyv a kérés beszédaktusát és az ahhoz kapcsolható jelenségek – a kérés udvariassága és a bocsánatkérés – megfogalmazásának módjait vizsgálja a középmagyar korban, történeti szociopragmatikai keretben. A mű arra keresi a választ, hogy az elemzett korszakban megállapíthatók-e a kérés és a bocsánatkérés nyelvi megformálását illetően jellegzetességek, „szabályok”, és ha igen, mik azok; milyen eltérések és hasonlóságok mutatkoznak a kérések és a bocsánatkérések pragmatikájában és nyelvi megkonstruálásának módjában a különböző társadalmi csoportoknál; mely megfogalmazási módok számítottak helyénvalónak, udvariasnak és udvariatlannak a kérések kapcsán. A kutatási kérdések megválaszolásához az írás többféle elméletből igyekszik megtalálni azokat a szempontokat és fogalmakat, amelyek segítségével árnyaltabban értelmezhetők a feltárt jelenségek. Azért, hogy valóban átfogó és hiteles képet adjon a középmagyar kori kérésekről és bocsánatkérésekről, tárgyául különböző típusú 16–18. századi misszilisek szolgálnak: nemesi, peregrinus- és jobbágylevelek, ezáltal lehetővé válik az eltérő társadalmi csoportok kérési és bocsánatkérési módjainak összevetése is. A kutatás célja a 16–18. század nyelvhasználatáról meglévő tudásunk gyarapítása, az alkalmazott módszer mentén a történeti és a mai magyar nyelvi eredmények összevethetőségének megteremtése, továbbá a nyelvhasználat megvizsgálásán keresztül még pontosabb kép kialakítása a korabeli társadalmi viszonyokról, a hétköznapi emberek életéről.

Hivatkozás mentése: