A 21. század elejéig kifejezetten befogadónak mondott heterogén társadalmak tradicionális politikai struktúrái átrendeződtek, s ebben a megváltozott biztonságpolitikai környezetben a terrorizmus lett az egyik jelentős viszonyítási pont a politikában. A terrorizmus leküzdése kapcsán hagyományosan a jogállamiság megőrzését tűzik ki az államok zászlajukra. Az elmúlt évtized viszont egyértelműen a biztonságról szólt, a jogállamiság viszonylagos jelleggel merült csak fel és többnyire ex post facto megközelítésben. A közvéleményt rabul ejtő félelem a jogállamiságot féltőket és az alapvető jogokért felszólalókat a politikai spektrum szélére száműzte, miközben a korábban hagyományosan szélsőségesnek tartott politikai agenda egyre vonzóbbá vált a terrorizmus által megérintett társadalmakban. A szerző doktori értekezése a terrorizmus jogrendszeri hatásait, a terrorizmusra adott jogi válaszokat értékeli és értelmezi. Az értekezés három hipotézissel dolgozik. Az első, hogy a terrorellenes intézkedések látens módon produkálják egy fegyveres konfliktus belső jogrendszeri hatásait. A második, hogy az alkalmazott terrorellenes jogi eszközök közötti fokozatosság eltűnt. A harmadik, hogy a nemzetközi terrorizmus közvetlen fenyegetettség nélkül is (áttétesen) egy spirális védekező pályára állítja a jogrendszert. Az első hipotézist cáfolja, míg a másik két hipotézist igazolja a szerző az értekezésben. A terrorizmus miatt kialakuló félelem és bizonytalanság egyre radikálisabb lépésekre kényszeríti a működő demokráciát, amely katalizátorként hat további negatív folyamatok elindítására. Ezt a negatív spirált tükrözi az értekezés szerkezeti felépítése, amely elsőként a félelem jogrendszeri lecsapódásait, majd a militáns demokráciát, végül a különleges jogrendet értékeli.

Hivatkozás mentése: