Goldin az Egyesült Államokra érvényes megfigyelések alapján egyedüli szerzőként állapította meg (Goldin, 2014), hogy a férfiak és nők között léteznek különbségek a keresetben, amelyek mértéke nagyban függ a kortól is, de bizonyosan jelentősen függ a munkahelyen betöltött pozíciótól. A létező szakadék ma már sokkal szűkebb, mint valaha. Ennek oka elsősorban a női humántőke férfiakhoz viszonyított termelékenységnövekedésének eredménye. Nemcsak arról van szó, hogy a nők aránya jelentősen növekedett a felsőoktatási intézményekben (ami alapját képezi a később elérhető termelékenységnövekedésének): egyrészt olyan területeket foglaltak el, ahol a megszerezhető jövedelmek magasabbak a korábbi lehetőségekhez mérten, másrészt nagyobb karriert valósítottak meg. A munkaerőpiacon ma lényegesen magasabb arányú női foglalkoztatottság valósul meg, ráadásul tartósan és hosszabb időszakot átívelve, melynek egyenes következménye a munkában szerzett tapasztalat és végső soron a termelékenység növekedése. Az egykor termelékenységbéli különbségekből táplálkozó férfiak és nők közötti keresetben meglevő különbség mára nagyjából megszűnt. Egyszerűen arról van szó, hogy a különbség jelentős részben azért létezik, mert nagyon sok foglalkoztatottsági ágban egy munkaóra többet ér, amikor a munkaerőre partikuláris pillanatban van szükség, vagy egy pozícióban folyamatosan, hosszú időn keresztül rendelkezésre kell állni. Másként megfogalmazva, sok foglalkoztatási körben nincs lineáris kapcsolat a kereset és a munkában eltöltött idő között. A munkaerő rugalmas rendelkezésre állása sokba kerül, és ez különösen így van a pénzügyi, igazságügyi szolgáltatások terén, azon belül is a vezetői körökben. Olyan munkakörökben, ahol a munkaidő szabályozott (például egy gyógyszertárban vagy gépek által ütemezett munkahelyen), a jövedelem és a munkában eltöltött idő között lineáris kapcsolat figyelhető meg.

A fenti állításokat természetesen bizonyítani is kell, a Nobel-díjasnak pedig nemcsak szépséges hipotézisei vannak, hanem elegáns bizonyítási eljárása is. A kiindulópontot az 1. ábra rendszere jelenti, mely több, érdekes feltételezést enged meg. Mindkét részábra függőleges tengelye az alapdiplomával rendelkező (college graduate) teljes munkaidőben és évben foglalkoztatott női és férfi keresetek arányának logaritmusát méri, szögletes zárójelben a hozzá tartozó %-os értékekkel, a kor függvényében (például, amikor a nők keresete a férfiak 82%-a, a 0,82 logaritmusa −0,2). Az ábrarendszer első fele eme arányokat olyan foglalkozási ágakban méri, ahol nincs érvényben semmiféle korlátozás a ledolgozandó órák számával kapcsolatban, sem napi, sem heti bontásban vagy esetleg további végzettséget illetően. A 2. ábra pedig a fizetési arányokat oly módon méri, hogy az előzőekben említett kategóriákban korlátozások vannak érvényben.

Az 1a és 1b ábrák összehasonlításából fogalmazódik meg a keresetek és a ledolgozott órák számának nem lineáris összefüggése, melynek alapja, hogy az anyasági szerepet vállalók eleve nem lehetnek annyira rugalmas munkavállalók, mint a férfiak. Ezért kezd el meredeken növekedni a kereseti szakadék a harmincas korosztálytól felfelé, egészen addig, míg a gyerekek ki nem repülnek, önálló életet nem kezdenek. Amikor ez megtörténik, a nők és a férfiak közötti kereseti különbség újra csökkenésnek indul.

Megint tekintsük meg a Nobel-díjashoz illő modellkonstrukciót: ezt a 2. ábra mutatja be. Ennek megértéséhez vezessük be, hogy a j pozícióban lévő i-edik alkalmazott outputját (termelési volumenét, például keresetét adott idő alatt) a Qij jelöli. E pozíció megszerzése előtt a jelöltnek képzésre (beruházásra) van szüksége, mint például MBA (Master of Business Administration), MD (orvosi) diploma megszerzéséhez szükséges tanulmányok folytatása, melyet a pozíció megszerzésénél figyelembe vesznek. Goldin bevezeti a 0 < λi ≤ 1 paramétert, amely mutatja, hogy a teljes munkaidős alkalmazáshoz kapcsolódó pozícióban az i-edik alkalmazott a maximálisan ledolgozható órák hányadrészét dolgozza le. Jelölje továbbá kj az órányi termelékenységet a j-edik pozícióban. Ekkor a j pozícióban levő i alkalmazott termelési volumene az alábbi lesz*:

 

Azt tételezzük fel, hogy mindegyik i alkalmazott különböző pozíciók között válogathat. Korlátozzuk most e keretet két pozícióra, és tételezzük fel, hogy k1 > k2, továbbá, hogy δ1 > δ2 , amikor a λ*j küszöbértéket nem lépjük túl. Tételezzük fel továbbá, hogy k1(1 – δ1) < k2(1 – δ2), vagyis az egyik foglalkoztatási pozíció nem dominálja a másikat. Definiáljunk most egy harmadik pozíciót, nevezzük ezt r-nek, melyet linearitás jellemez, azaz δr = 0, és melyre kr < k2. Ez az r-edik pozíció dominálja a másik két pozíciót amikor λ megfelelően alacsony, így egyfajta védettséget, rezervációt jelent. Feltesszük, hogy k2(1 – δ2) < kr. A 2. ábra foglalkozásbéli fizetéskülönbségek elméletét foglalja össze.

A házassági piac álljon n férfiből, és n hölgyből, és tételezzük fel, hogy egy kapcsolat létrejött. A fogamzásgátló tabletták előtti világban így, amikor az első periódusban az i-edik férfi a j-edik hölggyel házasodik, a férfi Nj, a hölgy pedig Yi értékhez jut. Ha egy periódussal halasztják a házasságot, akkor a férfi Nj + 

j – λ0 értékhez jut, a hölgy pedig Yi +

j – λ0 értékhez. Ebből pedig következik, hogy ha

j – λ0 > 0, akkor mindketten nyertesei a halasztásnak, és a hölgy az első periódusban karrierépítésbe kezd. Viszont, ha λ0 >

j, az első periódusban létrejön a házasság, és a hölgy nem fog hozzá a diploma megszerzéséhez. A férfiak attraktivitása a hölgyek számára Yi-ben összegződik, a hölgyekét a férfiak számára viszont az Fj = max {Nj, (Nj +

j – λ0) kifejezés adja. Sorba állítva értékük alapján a férfiakat és a nőket az első periódus elején – természetesen feltéve, hogy az értékeket mindenki egyformán értékeli és ismeri – egyértelmű megfeleltetés jön létre a párok között, amikor a legjobbak a lejobbakkal házasodnak.

A tabletta ereje abban rejlik, hogy a λ értékét csökkenti, ami által a nők attraktivitási értéke növekszik. Goldin és Katz (2002) a 4. ábrával illusztrálják a tabletta hatását, amely a hölgyeket három kategóriába engedi sorolni: Az I. csoportba azon hölgyek tartoznak, akik halasztják a házasságot, és karrierépítésbe kezdenek tablettával vagy anélkül, mert αj értékük olyan magas, hogy felülmúlja az λ0 értékét. A II. csoportba azok tartoznak, akiknek αj értéke a küszöbértéknél alacsonyabb, és tabletta hiányában házasodnak az első periódusban, de elhalasztják a házasságot, és karriert építenek a tabletták világában, amennyiben a tabletta hatása megfelelő mértékben csökkenti a lambda értékét. A III. csoportba tartozók nem építenek karriert (akiknek

j-je kisebb λp-nél, és tablettával sem megy a lambda ezen érték alá).

Goldin szerzője/társszerzője nagy hatású könyveknek is, amelyek közül elsőként emelhető ki az egyszerzős, 1990-ben megjelent mű, mely az amerikai nők gazdaságban betöltött szerepéről írt. E műre a Google Scholar szerint eddig több mint 3000 hivatkozás ismert. A férjével, Katz professzorral megírt könyvére, amely az oktatás és technológia versenyfutásáról szól (Goldin–Katz, 2009) még ennél is többen, 5200-an hivatkoztak.

Claudia Goldin a tudománynak és közéletnek nyújtott értékeit összegezve azt mondhatjuk, hogy a több évtizedet átívelő munkássága alapján a közgazdaságtan, különösen a munkaerő-gazdaságtan, megkerülhetetlen szereplőjévé vált. Munkássága jelentősen előrevitte a munkaerőpiac dinamikájának, az oktatás-gazdaságtannak, különösen a férfiak és nők között létező javadalmazási különbségek okainak megértését. Útmutatást adott ahhoz is, hogy miként kellene a munkaerőpiacot szabályozni, hogy elősegítse a nemek között létező javadalmazási különbségek tompítását, melyet egyébként teljesen megszüntetni természetesen nem lehet.