Prof. dr. Karikó Katalin az mRNS-kutatásban végzett úttörő munkájáról ismert tudós, aki kulcsszerepet játszott az mRNS-alapú Covid19 elleni vakcinák kifejlesztésében. Míg tudományos eredményeit széles körben elismerték, magánélete és karrierje betekintést enged abba az eltökéltségbe, kitartásba és szenvedélybe, amelyek sikerre vitték. Születése helyétől az Egyesült Államokig vezető útja milliókat képes inspirálni, és pozitív változásokat hozni a világban. Nemcsak kutató, hanem elismerést érdemlő pozitív személyiség is egyben, akinek munkája és elkötelezettsége megváltoztatta a tudomány és az egészségügy jövőjét. Személyes élettörténete figyelemre méltó elbeszélés egy bevándorló tudósról, aki a viszontagságokat legyőzve úttörő módon járult hozzá az mRNS-kutatás területéhez. Élete, tudományos pályafutása példaértékű, és inspirációként szolgálhat mindenkinek, kutatóknak és az egészségügyben dolgozóknak egyaránt, hogy tudással, elszántsággal és kitartással elérhetjük céljainkat. Vagy még sokkal többet is annál…

 

 

Ada Jonat Nobel-díjas biokémikus szavait talán Karikó Katalintól is idézhetnénk, hiszen, megismerve az ő tudományos életútját, egyértelmű számunkra, hogy a kitartás, elhivatottság és a tudomány iránti végtelen szeretet és tisztelet övezi munkásságát.

 

 

A Time magazin 2021-ben a száz legbefolyásosabb ember közé sorolta. Jelenleg is több mint tíz csúcsegyetem díszdoktora, mint például a Harvard, Yale, Princeton és a Rockefeller Egyetem. Karikó Katalint több mint száz különböző díjban és kitüntetésben részesítették, amelyek közül néhány kivétellel szinte mindet az elmúlt három évben vehette át. Egy kutató számára nemcsak a tudományos elismerések és eredmények hozzák meg a sikert, hanem az is, ha generációkon átívelő tudományos műhelyt tud kialakítani, ahol a fiatalok oktatása mellett a tudományos élet minden szépségével és nehézségeivel is megismertetik a lelkes, felnövekvő generációt. Talán ezért is olyan jelentős, hogy 2011-ben csatlakozott a kutatócsoporthoz Pardi Norbert, aki ugyancsak Szegeden végzett biológusként, és később ő vette át a philadelphiai labor vezetését.

 

Az orvostudomány történetében a vakcinák fejlődése is hatalmas evolúciós folyamaton ment keresztül. A fekete himlő elleni védekezés iskolapéldája lehet annak, hogy egy rettegett betegségtől hogyan szabadult meg a világ a védőoltások alkalmazásával. A variolizáció nevű módszert valószínűleg már az első században alkalmazták Kínában, aminek lényege az volt, hogy beszáradt himlőpörköket porítottak, majd azt az orrba juttatták. Ezek voltak az úgynevezett „mennyei virágok”. Később a sűrű, himlős pusztulatartalmat a felkaron tűvel ejtett sebbe dörzsölték. Mindkét eljárás magas, 2-3%-os halálozással járt. Az áttörést Edward Jenner érte el, aki megfigyelte, hogy a tehénhimlőn átesett emberek nem kapták el a későbbiekben a fekete himlőt. 1796-ban a tehénhimlős hólyag tartalmát egy nyolcéves fiú karjába oltotta. Az oltás sikeres volt, mivel a gyermek a későbbi himlőjárványokat fertőzés nélkül vészelte át. A beoltott gyermekeken az oltás helyén tehénhimlőt tartalmazó gennyhólyagocskák keletkeztek, ezek tartalmának tovább oltása szintén hatásos volt, így emberről emberre történő átvitele nem volt kétséges. Ezek után már fertőzött állatra sem volt szükség. Eredményei egyértelműen meggyőzték Jennert módszere hatékonyságáról. A variolizációt immáron felváltotta a vakcináció! (A vaccine szó jelentése: tehéntől való. A vakcina fogalmát Louis Pasteur hívta életre – a veszettséggel kapcsolatos kutatásai révén – Jenner munkásságának tiszteletére.) Ahogy azonban az lenni szokott, az újdonság, a szokatlan mindig félelmet kelt, így eredményeit nem tudta publikálni. Igen jelentős ellenállásba ütközött, erős kritikát főleg orvosoktól és egyházi személyektől kapott. A fekete himlő esetében végül győzött a tudomány. Számos politikai és/vagy gazdasági okból sikertelen világméretű oltási kampány után végül az Egészségügyi Világszervezet 1980-ban kimondta a vírus világméretű eradikálását. A vakcina globális alkalmazása révén a Föld lakossága megszabadult a fekete himlőtől.

 

Mégis, miben rejlik az mRNS módosításának kulcsa? Mit is jelent ez az „apró változás”? A módosított mRNS-technológia magában foglalja az mRNS-molekulák szándékos megváltoztatását kémiai módosítások sorozatával. Ezek a módosítások az mRNS stabilitásának, transzlációs hatékonyságának és immunogenitási profiljának optimalizálását szolgálják. Talán jelenleg a legfontosabb kémiai beavatkozást a nukleozid alapú módosítások jelentik. Itt, az mRNS módosításának egyik elsődleges módja a természetes nukleozidok (az RNS építőkövei) szintetikus vagy módosított nukleozidokkal való helyettesítése. Például az uridin (U) helyettesítése pszeudouridinnel (Ψ) vagy az 5-metil-citidin (m5C) bevezetése citidin (C) helyett. Ezek az apró változások az mRNS-ben jelentősen csökkenthetik az immunogenitást, és növelhetik a stabilitást. Ezeket a módosított nukleozidokat kevésbé valószínű, hogy az immunrendszer felismeri, és jobban ellenállnak a lebomlásnak, így nem okoznak felesleges gyulladásos immunreakciókat, és stabilabbak az alkalmazásuk során.

 

Noha a módosított mRNS-technológia óriási ígéreteket rejt magában, bizonyította úttörő jellegét, és számos esetben igazolta hatékonyságát, azért nem mentes a további kihívásoktól, fejlesztésektől sem. Egyik ilyen kihívás, az immunogenitási variabilitás. Míg a módosított mRNS általában kevésbé immunogén, mint a nem módosított mRNS, az egyéni válaszok azonban változhatnak. Egyes betegek, egyének képesek ugyan immunválaszt kifejteni a módosított mRNS-re, de annak mértéke jóval kisebb lehet. Ezeknek a változatoknak a megértése és kezelése folyamatos kihívást jelent a területen. Természetesen beszélnünk kell a szabályozási keretekről is. A módosított mRNS-terápiák jóváhagyására és felügyeletére vonatkozó megfelelő szabályozási keretek kidolgozása elengedhetetlen. Mint minden új, esetleg költséges orvosi technológia esetében, a módosított mRNS-terápiákhoz való méltányos hozzáférés biztosítása kritikus szempont. A megfizethetőség, a terjesztés és a hozzáférhetőség kérdéseinek globális szintű kezelése összetett kihívás. Nagyon fontos kérdés a közvélemény meggyőzése. A módosított mRNS-technológia közvélemény általi elfogadása döntő fontosságú, különösen a genetikai terápiák és a vakcinák összefüggésében. Hatékony kommunikációs és oktatási erőfeszítésekre van szükség a bizalom és a megértés kialakításához a lakosság körében.