A Magyar Természettudományi Múzeum helyzete az utóbbi évtizedben egyre nehezebbé vált, s különösen súlyos gondokkal néz szembe a Növénytár. Fenntartójának legfrissebb utasításai alapján területének egyharmadát az idén ki kell ürítenie. Mindez súlyosan veszélyezteti a közgyűjteményi, közművelődési és tudományos feladatok ellátását és a teljes működésképtelenség felé sodorja az intézetet. Közvetlen és helyrehozhatatlan károkat okoz a gyűjtött anyagban, amely közép-európai viszonylatban páratlan összesítése kétszáz év botanikai kutatásainak Kitaibel Páltól Jávorka Sándorig. Javaslatom szerint az intézkedéseket sürgősen fel kell függeszteni, és hosszú távú intézkedéscsomagot kell kidolgozni az MTM általános helyzetének megnyugtató rendezésére, amelyben az MTA szerepe kulcsfontosságú lenne.

 

The general situation at the Hungarian Natural History Museum has become critical in the past decade. The status of the Botanical Department is of particular concern, because the Ministry responsible for national museums has instructed its director to clean out one-third of its basal area by the end of this year. This reduction would seriously risk the public functions of the museum, including scientific research. The herbarium and other collections, which represent a unique summary of our botanical knowledge accumulated on the Carpathian Basin in the past 200 years, would suffer serious and irreversible damage. I suggest that the move should be suspended immediately and a long-term program package has to be developed to find a radical and comforting solution to this problem, a project in which the HAS should play defining role.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szakmai körökben gyorsan elterjedt az a friss információ, miszerint a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) Növénytára (Bp. VIII. Könyves Kálmán krt. 40. (1., 2., 3. kép) felszólítást kapott fenntartójától, az EMMI-től (Emberi Erőforrások Minisztériuma), hogy igen gyorsan készüljön fel területe jelentős részének átadására, mert az épületbe a Nemzeti Pedagógus Kar irodáit akarják beköltöztetni. A felszólítás ultimátumszerű, a költözés első szakaszának végrehajtására (300 m2 alapterületet érintve) az EMMI 2018. január 15-től számítva 70 munkanapot ad, de már január végén ellenőrizni akarják, hogyan is áll a csomagolás-költözködés. Később, de még ebben az évben át kellene adni az épület első emeletén fekvő összes többi helyiségét is, melynek területe mintegy 400 m2, így az átadandó rész mindösszesen 700 m2. Új épületről, másutt való elhelyezésről nincs szó; az épületen belüli „átmozgatással” javasolják megoldani a helyzetet. A költözködés költségeihez anyagi támogatást ígérnek. Amikor azonban a múzeum dolgozói felvetették aggályaikat, még olyan cinikus válasz is elhangzott, hogy akkor majd az „igazgató otthoni munkát is elrendelhet”. Mindezek egyértelműen azt jelzik, hogy a fenntartónak nem számít, vagy nem is tud arról, mit kockáztat meggondolatlan lépésével.

 

Az MTM Növénytár anyaga ugyanis óriási nemzeti és tudományos értéket képvisel, ami a költözködés során szükségszerűen károsodik, sőt, jelentős része megsemmisülhet. Nemzetközi tapasztalatok szerint egy átlagos állapotú múzeumi anyag legalább 5%-a sérül minden egyes mozgatáskor – a törékeny növényi anyag pedig még inkább. A gyűjtemény jelenleg 2 milliónál is több leltározott tételt (herbáriumi lapokat, gombákat, ősnövénymaradványokat és egyebeket) tartalmaz. Ezek közül is kiemelkedő az első magyar polihisztor, Kitaibel Pál teljes – eddig – épségben megmaradt, sok száz lapos gyűjteménye a 19. század első feléből, illetve Kossuth Lajosnak az Alpokban gyűjtött, két díszes szekrényt elfoglaló kollekciója (4. kép), amelyek páratlan tudományos és eszmei értékű hungarikumok is egyben. A hazai botanikatörténet számos más kiválóságának gyűjtései is itt találha­tók; a legismertebbek Borbás Vince, Degen Árpád, Haynald Lajos érsek, Janka Viktor és Jávorka Sándor. A Kárpát-medencére vonatkozó anyag (Herbarium CarpatoPannonicum) egyedülálló és pótolhatatlan, csaknem 800 000 herbáriumi lappal, és még ennél is nagyobb a zárvatermő növényeknek az egész világra kiterjedő gyűjteménye (Herbarium Generale). Mondanunk sem kell, hogy Magyarországon ehhez mérhető botanikai anyag sehol sem található, de még Közép-Európában is csak Prágában és – kissé távolabb – Kijevben.

A nagyságra vonatkozó adatok már eleve érzékeltetik, hogy a múzeumi munka sokkal összetettebb egy átlagos irodai tevékenységnél. A gyűjteményekben a kurátori feladatok ellátása mellett kiállítások megszervezése és elkészítése, valamint fontos közművelői tevékenység is folyik. Legalább ennyire lényeges természetesen a tudományos kutatás: a tár 12 fő muzeológusából kilencen PhD-fokozattal rendelkeznek, egyikük esetében pedig most van folyamatban az MTA doktori fokozat megszerzése. Munkájuk jelentősen növeli a hazai tudományosság összteljesítményét; ők tizenketten eddig mintegy 750 tudományos közlemény szerzői, amelyből 100 könyv, illetve könyvfejezet. A Növénytárban jelenleg három OTKA-pályázat fut, és a kutatók három további, külső pályázat résztvevői. Ezenkívül a Növénytár rendelkezik egy After LIFE-pályázattal, és rendszeresen részesül az MTA könyv- és folyóirat támogatásából. A hazai kutatóintézetekkel és egyetemekkel való kapcsolat szorosságát jelzi, hogy magyar vendégkutatók évente átlagosan 200 napot töltenek el itt. Az MTM Növénytár jelentősége azonban túlmutat országunk határain. A legutóbbi években évente 15–30 külföldi botanikus dolgozott a múzeum falai között, mintegy 20 ország képviseletében, évente átlag 100 kutatónapot eltöltve nálunk. Ennek révén a Növénytár jelentősen hozzájárul a magyar tudományosság jó hírnevének öregbítéséhez.

 

Mindezek ismeretében azonnal felmerül a kérdés: miként alakulhatott ki ez a méltánytalan helyzet? Hogyan lehetséges egyáltalán, hogy egy ilyen összetett tevékenységet végző, hazai és nemzetközi tekintélyt élvező és fontos állami funkciót is ellátó intézmény ilyen ultimátumot kap saját fenntartójától? Ennek megértéséhez kicsit vissza kell mennünk a múltba.

 

Az első, és gyakorlatilag már most folyó összehúzódási szakasz elsősorban az irodákat, laboratóriumokat és az előkészítő szobákat érinti. Nem volt azonban felmérés arra vonatkozóan, hogy új laborok a jelenlegi szabályoknak megfelelő módon kialakíthatók-e egyáltalán az épület más részein. A legtöbb nehézséget az elektronmikroszkóp átköltöztetése jelenti, ami speciális feladat és milliós költséggel jár. Ez a lépés már eleve hónapokra felborítja a munkarendet is. A második szakaszra kijelölt teendők még ennél is súlyosabb problémát jelentenek. Az érintett 400 m2-es terület java három gyűjteményi terem, a gombagyűjtemény (5. kép), a Generale kisebb része, a harasztok és a történeti gyűjtemény (6. kép), illetve a mohagyűjtemény (7. kép). Az anyag nagy méretű fémszekrényekben van elhelyezve, ezek több sorban állnak, helyenként a plafonig érnek. A szekrények súlya és helyigénye igen jelentős, máshol nem férnek el az épületben. Ha egy részük a folyosón elvileg még be is szorítható a már ott lévő bútorok közé (8. kép), nem vizsgálták meg, hogy a megnövekedett terhelést egyáltalán elbírja-e az épület. Ezen anyag egy része átvihető ugyan a Ludovika épületének pincetárolójába, de ekkor az anyag és a vele dolgozó kutatók messze kerülnek egymástól, és a munka lehetetlenné válik. A Ludovika pincéje csak tárolásra alkalmas, érdembeli kutatómunka ott nem végezhető – és az is kérdéses, meddig maradhat egyáltalán ott az MTM.

Mindezek már a teljes ellehetetlenülést jelentenék, és nincs garancia arra, hogy a folyamat ezzel megállna. A fentiekből teljesen egyértelműen kirajzolódik az EKE és az EMMI szándéka, a Növénytár teljes „nyugalomba helyezése”, vagy akár felszámolása. Kiköltöztetésről pedig nyilvánvalóan csak akkor lehetne beszélni, ha felmerülne egy új, minden szempontból megfelelő csereépület lehetősége – de erről legfeljebb korábbi ígéretek vannak. Ezekben nincs hiány, jómagam Pócs Tamás és Szathmáry Eörs akadémikustársaimmal már 2011-ben jártunk az illetékes miniszteri biztosnál, Fürjes Balázsnál, hogy megtudjuk, várható-e az egész MTM számára valami kedvező megoldás. Ott megismerhettünk néhány előzetes tervet, ezekből azonban semmi nem valósult meg.

 

Az MTA–ELTE–MTM egyik kutatócsoportjának vezetőjeként, az MTA Diverzitásbiológiai Tudományos Bizottsága és az Antropológiai Osztályközi Tudományos Bizottsága tagjaként és a Ludovika épületében korábban elhelyezett ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék munkatársaként, majd vezetőjeként elég jól át tudtam/tudom tekinteni a Növénytár és általában a MTM sorsának alakulását. Az az egyértelmű összkép alakult ki bennem, hogy a helyzet nem tartható tovább sokáig, és mindenképpen megoldást kell találnunk erre az áldatlan és méltánytalan állapotra. Egyik önmagára adó európai kultúrállam sem hag yhatja, hogy nemzeti kincseivel így bánjanak – és ez reményeim szerint Magyarországra is érvényes. Az osztály egyik, az ökológia területén érintett tagjaként azzal a kéréssel fordulok tehát az MTA Biológiai Osztályához, hogy a Magyar Természettudományi Múzeumot, és ezáltal a magyar biodiverzitás-kutatásokat súlyosan érintő akut problémával kapcsolatban foglaljon mihamarabb állást, nyújtson segítő kezet, és felterjesztésemet támogatólag továbbítsa az MTA Elnökének.