A klasszikus definíció szerint a hormonok olyan molekulák, amelyek többségükben hormontermelő szervekben vagy sejtekben termelődnek, és a testfolyadékokkal, általában vérrel távoli szövetekbe eljutva, specifikus receptorhoz kötődve váltanak ki hatásokat. A hormonok számos élettani funkciót (anyagcsere, növekedés, szexuális funkciók/reprodukció, alvás-ébrenlét ciklus stb.) befolyásolnak a szervezetben. Számos mirigy, szerv vagy szövet sejtjei képesek ilyen anyagok termelésére (agyalapi mirigy, pajzsmirigy, mellékvese, hasnyálmirigy stb.). A hormonok által közvetített, távoli szervekben megjelenő hatásokat endokrin hatásnak nevezzük, míg egy adott szervben a sejt-sejt kapcsolatokban a sokkal rövidebb hatótávú úgynevezett parakrin hatás a felelős.

 

Megfigyelték, hogy a vérben szabadon, nagy molekulákkal (fehérjékkel és lipidszállító komplexekkel) és kis, lipidburokkal körülvett hólyagocskákban (vezikulumok) is kimutathatóak a miRNS-ek. E kis lipidmembránnal burkolt hólyagocskák kutatása az utóbbi évek egyik legintenzívebb területe. A sejtekről nagy számban válnak le e kis hólyagocskák, és számos élettani funkciót befolyásolhatnak. E hólyagocskák különböző méretekben fordulnak elő, a legkisebbek az exoszómák (30–80 nanométer), nagyobbak a mikrovezikulák, illetve még nagyobbak az ún. programozott sejthalál során képződő apoptotikus testek (Yanez-Mó et al., 2015). E méret illusztrációjaként említjük, hogy egy átlagos tyúktojás kb. 50 mm hosszú, ennek ezredrésze, kb. 50 mikrométer átmérőjű a nagyon finom homok szemcséje, amely szabad szemmel már alig látható, míg ennek ezredrésze 50 nanométer. A legfontosabbak e hólyagocskák között az exoszómák (1. ábra).

 

 

Az exoszómákat és a bennük található miRNS-eket már több mint egy évtizede vizsgálják. Az exoszómákban számos sejtalkotó előfordul, így fehérjék, DNS, mRNS és miRNS-ek is. Elsőként biomarkerként való alkalmazhatóságukat kutatták, hiszen a miRNS-ek kifejeződése számos betegségben, többek között daganatokban is megváltozik, így a keringő miRNS-ek vizsgálata a szövetminták vételéhez képest sokkal kisebb megterheléssel járó, úgynevezett minimálisan invazív folyadékbiopszia módszer egyik formájaként használható a diagnosztikában (Perge et al., 2022).

 

Keringő miRNS-ek távoli sejtekre gyakorolt hatására lehetnek további példák a terhes nők méhlepényének sejtjei által termelt és exoszómákba, illetve a méhlepényről levált „törmelékek” részeként egyéb hólyagocskákba csomagolt miRNS-ek is. A terhességi toxémia, másnéven préeklampszia súlyos állapot, amely magas vérnyomással és fokozott fehérjeürítéssel jár a vizeletben. Kialakulásának hátterében a méhlepény érrendszerének fejlődési zavara állhat, melyet környezeti, immunológiai és öröklődő tényezők együttesen okozhatnak. Az egészséges méhlepényre jellemző nagy, kanyargó erek nem fejlődnek ki teljesen, ezért keringési és oxigénellátási zavart okoznak. Az ily módon oxigénnel rosszul ellátott méhlepény többek között az immunrendszer működésében fontos, például gyulladást serkentő faktorokon, ún. citokineken keresztül gyakorol hatást általánosságban az anyai szervezet érfalának sejtjeire egyéb hatások mellett (például fehérjevizelés). Egyes vizsgálatok szerint a terhességi magasvérnyomásban szenvedő nők méhlepénye kimutathatóan nagyobb mennyiségben juttat a keringésbe miR-143/145-öt. A membránhólyagocskákban keringő miR-143/145 az erek belső hámrétegének sejtjeit célozza meg, ezek aktivációját és viselkedésének megváltozását okozhatja, így járulva hozzá a korábban ismert tényezők hatásához a terhességi toxémia kialakulásában. Alátámaszthatja e feltevést az is, hogy az érintett miRNS-nek kiiktatása az erek tónusának csökkenésével, illetve ezen keresztül a vérnyomás csökkenésével jár (2. ábra) (Wei et al., 2017).

 

Az egy egyeden belüli kommunikáció mellett akár interindividuális, azaz egyedek közötti kommunikációban is szerepe lehet a miRNS-eknek. Ismert, hogy az anyatej a csecsemő számára immunológiai védelmet nyújt addig, amíg a saját immunrendszere ki nem fejlődik. Ezt, jelenlegi tudásunk szerint, főleg ellenanyagként funkcionáló fehérjéken (ún. immunoglobulinok) keresztül biztosítja. Újabb eredmények azt mutatják, hogy az anyatej tartalmaz olyan miRNS-eket, amelyek képesek az immunrendszer modulálására (például miR-181a, miR-155), és ezek az újszülöttbe jutva annak fejlődését is befolyásolhatják (Kosaka et al., 2010; Melnik–Schmitz, 2022).

Az utóbbi időszak egyik legnépszerűbb kutatási területe a kis, nem kódoló RNS-ek vizsgálata. A sejten belüli szabályozási folyamatokon túl vannak adatok arra, hogy a sejtekből igazoltan kijutó keringő miRNS-ek más szövetek és szervek működését befolyásolhatják, miáltal hormonszerű hatásuk is lehet. A miRNS-ek fajok közötti szabályozó funkciójának ismerete a táplálkozástudomány érdekes és fontos fejezetét nyithatja meg. E hormonszerű hatások élettani jelentősége azonban nagyrészt tisztázatlan, többségükben hipotézisekről van szó, és bár nagyon érdekes terület, valós biológiai jelentőségének megismeréséhez még számos vizsgálatra van szükség.